fototanfolyam, fotótanfolyam, fotóiskola, fotózás, műterembérlés, stúdióbérlés, fotósklub, portfolió, profi fotózás,

slider.jpg

.

4 éve, 3 hónapja

WAW STUDIO

Új helyszíne, a Szilágyi Erzsébet fasoron

 

 

KLIKKELJ –> www.wawstudio.hu

 

 

5 éve, 7 hónapja

N E X T F O T O

A ZebrArt régi helyén, a jól megszokott Kálvin térnél!

 

KLIKKELJ –> www.nextfoto.hu

 

6 éve, 6 hónapja

Mankind Can Cause As-Much Fresh Water Once We Require There is no shortage of water on the planet; afterall, water covers threefourths of the outer lining of the earth. And, if we have a realistic and technological way of the niche, there you need to no lack of fresh water eitherclear-powered desalination may present plentiful fresh-water for an increasing population. John F. Kennedy, soon before he was assassinated, made a task force to research the use of atomic capacity to develop a fresh source of fresh-water for that state. részletek »

duplanjo_fashion_baba

A részletekért kattints a képre!

duplanjo2

A részletekért kattints a képre!

Őszi, akciós workshop csomag! Kihagynád?

1 éve, 10 hónapja - kategória: Hírértékű,

duplanjo

A részletekért kattints a képre!

A ZebrArt most szeretné bemutatni nektek Szász Norbertet, aki nem hagyja, hogy csak úgy elszaladjon mellette az élet. Arra törekszik, hogy minél színesebben töltse a mindennapokat!

DSC_1210

 Mióta fotózol?

Régebben volt filmes gépem még sok-sok évvel ezelőtt azzal kezdtem. Utána egy ideig felfüggesztettem a fotózást. Aztán a nagy visszatérés szerintem 4-5 évvel ezelőtt volt, amikor egy futó sérülésem miatt nem tudtam sportolni és kitaláltam, hogy lefotózom  a haverjaimat, ezért vettem egy gépet.

Hogyan kerültél kapcsolatba a ZebrArttal?

Azt hiszem az interneten találtam rá a ZebrArt-ra, amikor fotós iskolákat kerestem. A választásban nagy szerepe volt a névnek is mivel a ZebrArt elég bohókásan hangzik és árfekvésében sem volt túl drága. Aztán elmentem egy képzésre, ha jól emlékszem voltam tanfolyamokon meg egy-két workshopon.

Milyen témákat szeretsz fotózni?

Majdhogynem mindenevő vagyok, de mondjuk ahhoz nincsen igazán türelmem, hogy elmenjek hajnalban valahova és nézzem a vadakat vagy a hangyákat. Ha van valamilyen elképzelésem azt próbálom megvalósítani, ez a ritkább, mert az ilyen jellegű „projekt” elég sok előkészületet igényel. Az egyszerűbb téma amikor sport rendezvényeken lövök képeket. Olyanokat, mint például amik kint vannak a falon, a RUNtottában. De szoktam néha megrendelésre is fotózni magazinoknak.

Most volt, hogy jógásokat kellett fotóznom, de ma este lesz egy éjszakai futás is, ahol lehet majd a fejlámpával kreatívkodni. Ezek mellett rengeteg projekt van még a fejemben, csak mindig időszűkében vagyok. Sajnos ezeket tolom magam előtt. Úgy, hogy nincsen igazán konkrét téma. Inkább szeretek kísérletezgetni, kipróbálni új dolgokat. 

Ha jól tudom, elég intenzíven futsz. Honnan jött ez a sport? 

Honnan jött? Mindjárt megmutatom, hogy honnan. Ezt a könyvet a nagymamám testvére írta.

DSC_1221

Ő annak idején híres atléta volt, de a családban a mozgás mindig is benne volt. A nagybátyám is atléta volt. Én a tehetségtelenebb vonalat képviselem, viszont nem is versenyző szinten, hanem inkább szociológiailag kötődök hozzá. Régebben, kiskoromban is futottam, de valójában akkor kezdtem el inkább, amikor Budapestre költöztem 2000-ben. Nem sörözőkbe meg kocsmákba jártam, hanem a Margit szigetre. Aztán egy idő múlva új ismeretségek, kapcsolatok alakultak ki és a sportot egyre inkább átvette a társadalmi beilleszkedés. Így vált közösségi élménnyé a magányos futás.

Sportegyesület elnöke voltál és versenyeket szerveztél másokkal. Hogyan folytál bele egyre komolyabban a futó közösségi életbe?

Ebben nagy szerepe volt az internetnek. Fórumokon keresztül megismertem sok embert virtuálisan, aztán később személyesen is. Közösen szerveztünk utakat külföldre és egyre inkább összerázódott a társaság. Nagyon sok barátság kötetett. Aztán ahogy az ember sok mindenkivel beszélget, mindig jönnek az újabb ötletek vagy inspirációk. Ezeket aztán szép lassan megvalósítottuk.

Ilyen volt, amikor a Futóblogosok megkerestek minket, hogy induljunk futóversenyeken. Láttuk, hogy milyenek ezek az események és azt gondoltuk Peti barátommal, hogy mi ennél jobbat tudunk csinálni. Így jött az Ultrabalaton, amit 7 évig rendeztük. Ebben az évben már nem mi rendezzük, eladtuk.

Milyen külföldi utakat szerveztetek?

Külföldi maratonokra szoktunk járni, még most is 3-4 alkalommal elmegyünk évente. Voltunk már Barcelonában, Párizsban, Bécsben és még sok más helyen. Az internetnek hála, sokkal könnyebben tudtam információt szerezni. Például van Mongóliában a Bajkál-tónál egy 100 km-es futás, amiről soha nem tudtam volna, ha nem találom meg a neten.

Miben különböznek a kinti maratonok az itthoniaktól?  

Van különbség, például nagyobb egy párizsi, mint egy budapesti.  Több a szurkoló, szebbek az épületek Romában, nem a rakpartot nézzük futás közben.

Más kitekintés van a világra. Egy idő múlva ezek a városi futások elhaltak és egyre inkább átvette a teret a természet. Javarészt most már inkább a szabadba szoktam kijárni és külföldön is hegyi futásokat szervezünk. Idén még nem, de tavaly voltunk a Pireneusokban öt napra és ide-oda szaladgáltunk.

Mennyire nehéz egy ilyen versenyt megszervezni, mint az UltraBalaton?

Hiper nehéz. De tényleg. Eleve van 300 önkéntes segítő. 24 óra alatt kell 25 tonnát kiszórni a Balaton körül, ami közlekedésileg nem is olyan egyszerű. 4000 ezer résztvevője van a versenynek, mindenkire figyelni kell. A legnehezebb egyeztetni a rendőrökkel és a polgárőrökkel. Nagyon-nagyon sok szervezési munka van vele. Logisztikailag is hatalmas kihívás. Sok az olyan véletlen esemény, amire gyorsan kell reagálni, nem lehet rá felkészülni. Emiatt improvizatív az egész. De aztán egy idő múlva már unalmassá válik és nincs benne annyi izgalom. Úgy, hogy ez volt a Balatonnak a sztorija. Végül is a lényeg, hogy sikerre vittünk egy versenyt, ami Magyarországnak a legjobb futó versenye gyakorlatilag. De már nem csináljuk ez évtől, hanem inkább az erőforrásainkat a RUNtottára összpontosítjuk. Amúgy főállásban nem is ezzel foglalkozom, van „normális” munkám. Ezért nincsen időm fotózni sem, mert van a munka, a futás, a család, elég sok minden.

Említetted a Futóblogot. Ott az olvasható rólad, hogy Fanatikus őrült és igazi endorfin-junkie vagy. Ez mennyire jellemez téged?

Csak úgy, mint más futót. De nem mondanám, hogy ez teljesen igaz rám, az endorfin része az talán, mert élvezeti futó vagyok, ez igaz. Viszont nem vagyok annyira fanatikus. A környezetemben több tucat embert tudok felmutatni, akik sokkal inkább elkötelezettebbek a futással kapcsolatban. Például  Gergő vagy (Péter, ő is elkötelezett, de inkább szervezni szeret) akikkel csináljuk a RUNtottát vagy jó pár közeli hozzátartozómat és barátomat is feltudnám sorolni. Én kilógok ebből a sorból.

Kérdezzük meg inkább Gergőt: - Szerinted én egy igazi endorfin junkie vagyok? – Nem te egy FunRun jampec vagy.

DSC_1198

Szóval mondhatjuk, hogy az egész baráti köröd szintén futókból áll. Ezért jött a RUNtotta ötlete is?

Igen, igen. Kevés az, aki nem ebbe a körbe tartozik. Végül is egy közösségi teret akartunk létrehozni, ahol hasonszőrűek össze tudnak jönni. Szervezünk előadásokat, beszélgetéseket. Ha körbe nézel a városban, akkor szerintem egy 10-15 futót biztos látsz egy óra alatt.

DSC_1232

Hány versenyre szoktál elmenni évente?

Attól függ milyenek azok a versenyek. Vannak olyanok, hogy közösen elmegyünk a haverokkal, ott vagyunk, futunk egyet. De van amire jobban készül az ember. Ahol nagyobb célok, távok vannak, ott több munkát is kell belefektetni, hogy felkészüljek. Volt időszak amikor, egy évben 15-20 ilyen eseményen is részt vettem. De ezek nyilván megterhelés szempontjából nem voltak annyira intenzívek vagy nagy távok. Van, hogy 5-6 alkalom is lefedi az egész évet. Úgy, hogy idén szerintem 4-5 vagy  maximum 6 versenyre megyek majd el .

Miért szeretsz futni?

Ezt nem tudom elmondani. Ha van egy dolog, amire egyszer rákattansz, akkor azt nem biztos, hogy meg tudod magyarázni. Lehet ilyen közhelyeket szajkózni, hogy mert kiszellőzteted az agyad, sikereket érsz el. Mert ugye alapvetően az ember az olyan állat, hogy keresi a sikereket, ami leginkább önmagától függ.

Nézd ott is egy futó! Ha valami gyorsan elmegy az ablak előtt és nem autó, akkor az futó. Ez egy olyan dolog, amiben viszonylag nagyon egyszerűen komolyabb technikai tudás nélkül érhetünk el kisebb-nagyobb győzelmeket. Például ha le tudtam futni a szigetkört vagy egy kilométert. Az a fontos, hogy élményt adjon. Mint amikor csinálsz egy jó fotót és elégedett vagy, mert érzed, hogy sikerült.

Neked melyik volt a legnagyobb sikered?

Nem lehet meghatározni, hogy mi a legnagyobb siker. Nyilvánvalóan valakinek az, hogy olimpikon. De ez mindenkinek a saját értékrendszerétől függ. Nekem az, amikor a legjobb érzéssel teljesítek valamit, de nem feltétlenül azért, mert gyors voltam vagy jó helyezést értem el. Inkább maga a belső érzésvilág számít, hogy különleges élmény volt a számomra. Ez több ideig marad meg. Lehet ez akár egy másodperces élmény, egy pillanat, amikor a természetben olyan fények vannak, hogy csak ámulok. De ilyen hátborzongató volt az UTMB, vagy a Párizsi maraton rajtja. Persze vannak, hosszabb „FLOW” típusú élmények ezek általában futás közben érnek.

Valójában az egész futásos dolog, amolyan életforma, sok kicsi vagy nagyobb siker, ami éltet, motivál és energiával lát el.

Mit tanácsolnál annak, aki el szeretne kezdeni futni vagy ezt az életstílust követni? 

Ez személyre szabott. Nincsenek specifikus tanácsok, mindenkinek a jelleméhez mérten. Talán a legfontosabb az, hogy csak addig csináld, amíg élvezed. Ha ez nincs meg, akkor a következő alkalommal már elveszíted a motiváltságodat. Azért folytasd, mert neked ez hiányzik. Ez ne egy eszköz legyen valamihez, hanem ez legyen a cél. Minden más legyen eszköz, amit alárendelsz ennek. A kellemetlen részeken ­– mint amikor emeltebb szintű edzést csinálsz – csak akkor tudsz túljutni. Igazából, ami futáshoz szükséges az a kitartás. Ebben nagyon sok kapcsolat van a hétköznapi élettel, a futásban elért erőfeszítéseket vagy inkább tapasztalatokat át lehet ültetni. Fontos, hogy megtaláljuk azt a dolgot, ami megadja a szabadságérzetet. Legyen ez motorozás, sziklamászás, szörfözés. Különben nincs semmi olyan, ami kiszakítja az embert a mindennapokból. Én például most hazamegyek és futok egy órát a hegyen, utána meg 7-től fotózok.

Van valamilyen fotózással kapcsolatos terved?

Sok van. Van pár kialakult kép a fejemben, ezeket jó lenne látható formába „önteni”. Szeretnék eljutni pár helyre itthon és külföldön is, csak úgy fotózgatni. Hosszú távú terveim között szerepel egy lakókocsis túra is, ami egy fotózási projekt szerves része lenne. Egyelőre a családomról készül a legtöbb kép, ez utazás nélkül is megoldható.

1149138_592765087429147_1679611362_o

Köszönjük az interjút!

DSC_1241