Hol volt hol nem volt, az Üveghegyen innen az Óperenciás tengeren túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egy lelekes kis csapat, fehérnépek és daliás legények, akik egy verőfényes, derűs szombat reggelen felhúzták hétmérföldes csizmájukat, nyakukba akasztották fényleképező varázsszerkezetüket, felkerekedtek és nekivágtak a Budai Várhegynek, hogy egyesítve erőiket kiállják Zebraország két híres-neves mágusának, Róbert és Morten varázslók hetedhét próbáit. Távoli országok fiai és lányai tették már ki magukat hasonló próbatételnek, de eleddig egy sem akadt, ki megfejtette volna az varázskép készítésének rejtélyes titkát.
No de a mi kis csapatunk egyet sem bánkódott emiatt, hiszen nap nap után, egytől egyig ittak a feneketlen tudás kútjából, az éleslátás forrásvizéből és a szépérzék kristálytiszta tavából. Emígy felvértezve vághattak neki a nagy kalandnak, ráadásul időközben közhírré tétetett, hogy egy zsák aranymetszés üti annak a markát, aki képével, a hírhedt kritikus, Izekreszedlek királykisasszony és udvari főtanácsosa Kritika Katika érdeklődését felkelti. Útjukat mesebeli lények, lovagok, solymok övezték és mindvégig ott kísértett fejük felett az elkattintott képek rémséges, rút szelleme, de ők le nem térve a helyes útról, tudták mi céllal érkeztek e nemes küldetésre.
Kifürkészve az avatatlan szem számára rejtett pazar részleteket, zsákmányul ejtették a pillanat emlékét, majd bezárva azt fekete dobozkájukba, mindegyikük hazavitte, megsütötte, a legisebb pedig mind megette. Vagy ez már egy másik mese lenne 
Száz szónak is egy a vége, Izekreszedlek királykisasszonyt a képeket látva felhőtlen öröm fogta el, hetedhét országra szoló lakomát tartott a kalandor fényzsonglőrök tiszteletére, és tán még ma is a képekben gyönyörködik, ha meg nem halt. A mesének mára vége, nézzétek még meg a képeket, fogmosás, aztán irány aludni!
-Benedek Elek-
http://www.zebrart.hu/beszamolo/a-varhegy-kalandorai/trackback/
