sokat járok oda, mint tudjátok
táborozunk, fotózunk…kirándulunk, kávézunk…
kúszunk mászunk….álmodozunk…
illatokat szagolunk, ételeket kóstolunk…
tapintunk, érzékelünk…ízlelünk, és élvezünk…
olaszkodunk…
képes beszámoló Toszkánából…ahogy a Barátaim és Én látom…
-Morten-
Mi nyáron sem rakjuk el magunkat télire. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a napsütötte hónapok alatt is nagy-nagy intenzitással folytatódtak Fény-képző fotótanfolyamunk kurzusai.
Ráadásul újra megjelentek az erősebbik nem képviselői is, valamint a többségi hölgykoszorúban két igazán lelkes és kitartó, gömbölyű pocakos anyuka is a csapatot erősítette, arról nem is beszélve, hogy állandó blogírónk, Naky is résztvevőként kezdte meg a fotós tanösvény feltérképezését.
A jól bejáratott tematika szerint hallgatóink most is a technikai alapok zsaluköveinek lehelyezésével kezdhették meg bő egy hónapon keresztül tartó közös munkájukat. Mindebben továbbra is Hack Robi, a Kultúrális Örökségvédelmi Minisztérium elhivatott fotográfusa volt segítségünkre, aki a tőle megszokott szakmai alázattal avatta be nebulóit a rekesz és zársebesség, az érzékenység és gyújtótávolság, a fényérték és mélységélesség és sok más alapvető kifejezés és fogalom megértésébe.
A korábbi csoporttal MÜPA felé tett kikacsintásunk után, újra visszatértünk alkotófészkünk tőszomszédságába, hogy az elméleti alapokat az első szombati napon, kézzelfogható gyakorlattá transzponáljuk. Láthatóan hasznotokra vált a feladatként kapott képek megfotózása, kiválasztása és következő órán történő kielemzése. Szorgalmatok mindvégig dicséretes volt! 
Az első órákon tanultakat már tudatosan és kifejezetten ügyesen alkalmaztátok a vári épület és városfotózás során.
Íme, egy-egy kép mindenkitől, ami ezen a napon készült:
A szokás tematikától eltérően természetfotózás helyett az időjárás ezután a stúdióba kergetett bennünket, ahol a klasszikus portréfotózás ismérvei mellett, szó esett az ember és a környezet leképezésének társadalmi, közéleti, spirituális összefüggéseiről vagy egyszerűen csak egy-egy élethelyzetet megörökítő emberábrázolási technika lehetőségeiről, valamint az irányított fényekkel való munka alapjainak elsajátításáról is.
Portréalanyunk és játszótársunk ez utóbbiban, a bájos és talpraesett modellünk, Evelin volt, akiről számos remek fotó született a kamerák kereszttüzében.
Na de az igazi önfeledt alkotószellem csak eztán szabadult ki a palackból Az utolsó alkalom tananyagát kiegészítettük még egy kis koncepció fotózással, ahol az előre megbeszélt ruhadarabok, kellékek, kacatok játszották a főszerepet hallgatóink mellett. Azt hiszem, a képek önmagukért beszélnek.
Végül de nem utolsó sorban, ne feledkezzünk meg Kömöz Gergő barátunk által levezényelt igencsak tartalmas természet és tájfotózás óráiról sem, aminek gyakorlati helyszíne (végre az első csoport aki bevállalta) a veresegyházi medvepark mögötti horgásztó volt. Itt a témára jellemző általános tudásanyagon felül, belekóstoltunk a szűrők használatának opcióiba is, valamint köszönhetően a szép napsütéses időjárásnak, lehetőség nyílt a természetes fények mellett, szabadban készített portréfotó alternatíváit is megvizsgálni.
Nem túlzás azt állítanom, hogy ismét csak tehetséges fotósokra, és ami talán még fontosabb, barátokra leltünk azokban a kezdetben megszeppenve ücsörgő emberkékben, akik mára már láthatóan tudatosan és kreatívan használják fényképezőiket, hogy saját világképüket a lehető legautentikusabban legyenek képesek visszaadni!
Ne feledjétek, most már Ti is fontos láncszemei vagytok az egyre népesebb Zebra közösségnek!
-Csaba-
Kati, így rendben vagyunk? 
Annyira jó volt, hogy megint a „Zabosok” (nálunk végzett diákok) önszerveződése hozta össze a társaság legfanatikusabb fotósait, egy remek hajnali fotózás erejéig.
Wendl Peti barátunk hosszas szervező és kutató munkájának köszönhetően remek, izgalmas helyszínt talált, ahol minden adott volt ahhoz, hogy újra remek képek születhessenek.
Rettegve haladtunk a célállomás felé a szakadó esőben ezen a kora reggelen, de szerencsénkre pont mire fotózni kezdtünk volna az öreg használaton kívüli vasúti kocsik közt, már el is állt a zuhé! Utólag még hálásak is lehettünk az esőnek, mert kíváló kiegészítője lett a napnak a sok-sok tükröződő tócsa
Jó volt látni, ahogy a szemünk elött megvalósul az unásig ismételt „közös fotózás inspiráló élménye”.
Mint egy hangyaboly, úgy nyüzsgött a fotós csapat, ötleteltünk, nevettünk, szakmáztunk, estünk-keltünk, csúsztunk másztunk a vagonokban és közt…Mindenki készült kellékekkel, kis kiegészítőkkel, ruhákkal…
Ha nagyon fennkölt akarok lenni, akkor azt kell hogy mondjam, ezekért a pillanatokért már érdemes volt anno belevágnunk a ZebrArt Stúdióba, mert láttuk az örömöt, az összetartozás élményét, a fotózás szeretetét mindenkin arcán!
Na abba is hagyom gyorsan, mert kezdek elérzékenyülni…Márpedig egy ekkora darab pasinak az ritkán áll jól! 1 szó, mint száz…jó volt veletek megint!!!
-Morten-
Még javában rúgták a bőrt Dél-Afrikában, amikor a ZAB-osok mindenre elszánt ragyogó kis csapata, az éj leple alatt, a belváros szívében gyülekezett, hogy igényes muzsikák, illatos borok, karcos pálinkák, na és persze egymás társaságában töltsön el egy remek estét a Take Five-ban. Őshallgatók és újak, minden csoportból képviseltették magukat, ráadásul még azok is szép számmal jelen voltak, akik a másnap hajnali obligát tájfotózás elött álltak, ezért jelenlétükért külön dícséretben részesültek.
A hajnalig tartó mulatságban temészetesen nem maradhatott el hódolatunk fotós szenvedélyünk iránt sem, melynek alanyai elsősorban a zenekar csinos hölgyei és karakteres urai voltak.
Ezúton is külön köszönjük Editnek a szervezést és a helyszín biztosítását, valamint Lillának a ZebrArt logóval felcicomázott teatartó fadobozkát, melyből mostantól ti is kiszolgáhatjátok magatokat, ha betértek hozzánk.
Ma már tudjuk, fociban a spanyolok a legjobbak, közösségben pedig a Zebrások
-Csaba-
Miközben Morten a balzsamos illatú, levendulával szegélyezett, napsütötte provance-i tájon bolyongott, idehaza lógott valami a levegőben.
Magunk mögött tudva az elméleti órák kötelező táncát és a külső helyszínek tematikus állomásait, újra visszatértünk hőn szeretett kis alkotóműhelyünkbe, hogy a lányok megismerkedjenek a mesterséges fények világával.
Az első gyakorlati nap szolid tapogatódzása után, a tanfolyam utolsó szombatján számomra is váratlan fordulatot vett a portréfotózásra épített tematikus oktatás. Lányaink a megbeszéltek szerint személyes kiegészítőkkel, parókával, bukósisakkal, őrült kellékekkel érkeztek az Üllői út 17 szám alá és már az óra kezdetén elszabadultak a gondolatok, szárnyra keltek a rögtönzött koncepciótól vezérelt fotós ötletek.
Természetesen kell ilyenkor valaki, aki képes totál hülyét csinálni magából, ha arra igény van. Na de ki legyen az a megátalkodott egyén? Nyilván ki más, mint az oktató. Hátközépig érő szőke paróka, napszemüveg és boxkesztyű ideális konstelláció egy kis őrülethez, sőt még egy üveg vörösbor is előkerült a hűtőből, fokozva ezzel is az amúgy sem lapos hangulatot.
A csajok meglátása szerint nap végére már kezdem felvenni a tipikus szőke nő allűröket De azért a többieket sem kellett félteni. Senki sem lógott ki a sorból, maximálisan kreatív, aktív és impulzív volt a csapat ezen a napon is, zseniális záróakkordjaként a kurzusnak.
Egy biztos: túl a technika szükségszerű elsajátításán és az egyénre szabott érdeklődési területek meghatározottságán, a közösségi alkotás inspiráló, felszabadító ereje ismét megvillantotta foga fehérjét.
-Csaba-
