Remek ételfotós workshopot prezentált az érdeklődöknek az elmúlt szombaton Balogh Tamás, Osztya! A tárgyasztal összeállítását és Morten rövid bevezetőjét követően azonnal belecsaptunk a lécsóba, akarom mondani spagettibe. Előadónk röviden, de annál velősebben vázolta fel számunkra a tárgy- és ételfotózás alapvető ismérveit és technikai megoldásait elsősorban a megvilágításra nézve. Első portéalanyunk egy kellemes rozé bort rejtő üvegpalack volt, melyen megvizsgálhatuk a különböző irányokból elhelyezett fő-, díszítő- és élfények vizuális hatásait. Láthattuk, hogy mind a borsüveg, mind a késöbbiekben fotózott ételek esetében a téma mögül érkező fények adták a legkedvezőbb eredményt. Az isteni nedű tesztfotói alatt Kocsvai Krisztián hivatásos szakács barátunk már javában dolgozott a konyhában, első hivatalos áldozatunk, a paradicsomos-mozarellás spagetti elkészítésén.
A tálalást követően hamarosan ringbe érkezett főfogásunkat, Osztya dívákat megszégyenítő tükörpanorámába ölelte, aminek semmi más célja nem volt, minthogy a hátulról érkező főfényből visszaderítsünk az étel egyes részeire. Tamástól már azt is tudjuk, hogy mindehhez a törött tükör a legalkalmasabb, mégha a népi babona szerint tükröt törni nem is a legszerencsésebb.
Miután a tészta már teljesen összeesett és a díszítő bazsalikomlevél is végleg kilehelte a lelkét, jöhetett a második fogás, egy desszert formájában. A különböző fényformálás és megvilágítás próbái után, tejszínhabágyba fektetett és csokimázzal nyakönöntött csokis profiterolunknak gyertyafény romantikát ajándékoztunk, ahol a hosszú záridő és a vakuzás kombinációinak lehetőségeit boncolgattuk. És még mielött elfeledném, némi gasztronómiai képzavarként, a hallgatóság unszolására, desszertes tányérunk mellékszereplője lett Osztya védjegye, egy gyermek koktélparadicsom is 
Kellemes meglepetés volt a híres-hírhedt fotozz kritikus, Mutty jelenléte is! Ezúton köszönöm, hogy kisegített lányos zavaromban olykor jelentkező analfabétizmusomom, az állványpapucs rögzítését illetően valamint, hogy rendelkezésünkre bocsátotta werkfotóit.
A kulbnap végén közös desszertezés és teázás, kávézás mellett szakmai tapasztalatok cseréltek gazdát, jóízű beszélgetések formájában! A személyes részvétel, kibékíthetetlennek tűnő ellentéteket tudott varázsütésre feloldani, sőt megkockáztatom új fotós barátságok is köttettek ezen a napon!
Örömünkre alig lehetett kirobbantani a társaságot a Zebrából! Nekünk még hátra voltak a tanfolyam első gyakorlati órái, de estefelé feltöltődve a rengeteg élménnyel, jóízüen faltuk fel a megmaradt spagettit, és ittuk meg a finom bort!
Ezúton is szeretnénk Osztyának megköszöni, hogy elfogadta meghívásunkat és megosztotta velünk a tudását!
-Csaba-
