NAKY BLOGJA – 21. mozaik darabka / Úgy megérkeznék már..
2010.08.10
és volt úgy, hogy fáradtan-bágyadtan hazaballagtam.
és zakatoltak a hangok az agyamban,
és dobált az élet, mint egy képet..
amit bármikor összetéphet
igen, volt már úgy, hogy boldogan léptem be,
az élet tüze fűtött, de még mennyire!
mégis csak csendben suttogtam
gyere, gyere te is velem
de most fájnak a percek
és amikor már a szú is hangosan perceg
akkor inkább hagyom..
legyen társam más az utamon
(ne engedj!)
-Naky-
NAKY BLOGJA – 22. mozaik darabka / Hihetetlen.
2010.08.12
Tegnap megérkezett Hugicám Budapestre a Volán egyik csoda-hintójával. Én csak átmeneti szálláshelyet adtam Pöttynek, mert másnap hajnalban már utazott is tovább külföldre a párjához. A V-féle hamupipőke hintóból ki, majd Budapesten a föld alatti csodakukacba be, és a pikk-pakk helyett jó pár pikk és pakk után az egyik pályaudvaron is voltunk, hogy megvegyük neki a nemzetközi menetjegyet másnapra.
Hát..
Asszongya..
Hogy..
Szóval..
A tapasztalatok:
Nem ablakok előtti sorbanállásos rendszert találtak ide ki, hanem sorszámhúzósat. Egy francia turista (!) világosított fel minket erről kedvesen, mikor látta, hogy nemigen értjük a millió ember tolongását, és a káoszban a logikát. Megköszöntük neki, és mentünk zsákbamacskát húzni. Körülbelül 86 sorszám volt a mi számunk előtt.. Nem nagyon akartuk elhinni, ezért Pöttyöm fogta magát és odament egy ügyintéző ablakocskához. Jó magyar szokáshoz híven a nő azonnal becsukta Hugi előtt a lyukacskáját, és kifele csak annyit sivított, hogy ő e a soron következő. A válasz az volt, hogy nem.. erre köszönés és komment nélkül rácsukta Hugimra az ablakát. Öööö.. háttt.. nagyon nem tudtunk erre a viselkedésre reagálni, csak mikor már végignéztünk pár szerencsétlen ausztrált, németet, indiait, franciát, japánt, és hollandot, akiknek szintén nem adtak információt mindaddig, amíg a sorszámunkhoz nem értek. Szegények pedig böngészték a falakon lógó információs táblákat, és kérdezgették egymást (!), aggódtak a fél órán belül induló vonataik miatt.
Szégyelltem magam a jegyárus kisasszonyok viselkedése miatt, annyira, hogy csak suttogva mertem Pöttyel magyarul beszélni.. Szégyelltem magam, és legszívesebben a mind a 150 turista segítségére keltem volna.
Körülbelül két óra várakozás után végül Hugica újra visszamehetett az ominózus kisablakhoz, de úgy jött el onnan, hogy láttam az arcán a dühhel összemosott tehetetlenséget. Nem tudtam mivel vigasztalni.
Ez van? Ezt kéne szeretni??
-Naky-
NAKY BLOGJA – 23. mozaik darabka / Csak falatok.
2010.08.16
Zaj
Akkora a csend körülöttem, hogy az már fájdalmat okoz. Mert nincs csend.. valójában nincs csend. Nem volt csend tegnap sem, és azelőtt sem. Csendet akarok. Valami mindig búg, vagy serceg, vagy kattog, vagy csipog, vagy sziszeg. Vagy a fejemben sikítanak a vékony szelek. Bekapcsolom a rádiót. Hátha a zajban megtalálom a keresett csendem.
Egyszerű
Elmúlt.
Vagy még érzem?
Vége.
Vagy még hallom?
Elengedem..
A kopogtatót beengedem.
Worlds
There is one world in wich we are born, laugh, cry and die. Or are there as many worlds as people? There is one love and peace around us. Or are there as many kinds of love and peace as people? Show me yours! I am curious of you!
Csepp
tompán cseppent
szétesett
szempillád csak pár percig őrizte
fényedet.
Láz
Izzad a plafon.
Éber álmaimat befogadom.
Tisztít, fertőtlenít.
Aki közben a kezemet fogja, csitít.
-Naky-
NAKY BLOGJA – 24. mozaik darabka / Citromkék
2010.08.24
- Egy jegyet kérnék Citromkékbe, angyalbajuszú Kopaszuram! Mondja, hogy is jutok én el oda?
- Hát tudja, Kismagácska, mondjuk úgy, hogy felszáll egy csíkos pókmalac hátára, és elüget vele az óperenciás tenger hullámainak hátán egészen addig, amíg meg nem hallja a rozsdás vasmacskát a távolból dorombolni. Ekkor keresse az ég szemében a bűvölet fényét. Hintse a tenger sóját bele, nehogy az a szem megbabonázza, és amikor a szemhéj lecsukódik, ugorjon rá, és csússzon. Citromkékbe fog pottyanni.
- Mondja, igaz az, hogy Citromkékben röppenő pattantyúsok, csilingelő bizgentyűk, szelíd buborékok és szappanos álmok lesznek a társaim?
- Igaz.
- És mondja, hány ember lakja Citromkéket?
- Egy sem.
- Oh.. Na de, hogy lehet ez? Most is minden sorbanálló Citromkékbe vette a menetjegyét..
- Ez igaz, Kismagácska. De hazatérnek, nem maradnak.
- De hát miért? Úgy képzeltem Citromkék az az ország, ahol végre megtaláljuk, amit kerestünk..
- Ez így van. Ezért jön mindenki haza.:) Citromkék országa itt van bennünk..
-Naky-
NAKY BLOGJA – BLOGARCHIVUM
Blogmozaik / 2010.július
- 20. mozaik darabka / Senki nem mondta, hogy jó lesz…
- 19. mozaik darabka / Csipesz
- 18. mozaik darabka / Fotózok, fotózok, fotózok!
Blogmozaik / 2010.június
- 17. mozaik darabka / Cirkusz… Babilon…
- 16. mozaik darabka / Béka-hadak hegedülnek
- 15. mozaik darabka / Végre fotózok én is!
- 14. mozaik darabka / Oda-vissza
- 13. mozaik darabka / A hős, aki megmentett
Blogmozaik / 2010.május
- 12. mozaik darabka / Most ehhez volt kedvem
- 11. mozaik darabka / Labdarúgásról alapszinten
- 10. mozaik darabka / Pöcsibogár és Tündérkuszkusz kirándulnak
- 9. mozaik darabka / Kérdezz-felelek
- 8. mozaik darabka / Hangmeditáció
- 7. mozaik darabka / Önarckép
- 6. mozaik darabka / Egy képeslap hátoldaláról
- 5. mozaik darabka / Nagypapám szerelme
- 4. mozaik darabka / Először a Zebrában
Blogmozaik / 2010.április
- 3. mozaik darabka / Dilemmáim
- 2. mozaik darabka / Mi vitt rá…
- 1. mozaik darabka / Sajtófotó
