NAKY BLOGJA – 28. mozaik darabka / Voyage, voyage.
2010.10.07
Szélerőgép-rét. Három méltóságteljes karja tekintélyt parancsoló.
Szerintem élnek…
A repcsi Zorró jelét karcolja az égbe.
A kukoricatábla sárgáját surlófények simogatják.
Prága felé tartunk.
Hűvös-napfényes ködbuborék vesz minket körül.
Rénszarvas az előttünk álló kamion bal felső sarkában. Mintha a matrica-állat rám biccentene és mosolyogna.
Nem akarok eszmélni, jó ez az érzés.
Mit is hagyok magam mögött éppen?
A mocskos BKV buszt, aminek a sofőrje – anélkül, hogy felszállni engedné az utasokat és kinyitná a jármű ajtaját – a kis cellájában cigarettázva bámulja, ahogy a várakozók a négyzetcentiméternyi ernyőjük alatt dideregnek a szakadó esőben.
A gyros árus nőcit, aki összeverten, remegő kézzel, üveges szemekkel próbálja belerakni a pitába a húst..
A szétszolizott fehér pólós-nadrágos pasikat, akik a bank ajtajában csicseregnek, de eszükbe nem jutna, hogy a szatyrokat cipelő bácsinak kinyissák az ajtót, és inkább elfordulnak, amikor a bácsi leteszi a szütyőit, hogy az ajtót maga nyissa ki..
A sok rosszindulatot.
Hogy mit tapasztaltam eddig a kishazánkon kívüliektől? Egy példa, amin majdnem elsírtam magam. (Isten és a pasim a tanúim, hogy könnybe lábadtak a szemeim.) Szóval. Az úgy volt, hogy vettünk Macsekkal két koncertjegyet Belgiumba. A vásárlást interneten keresztül intéztük. Az ezt követő szombaton éppen kézenfogva andalogtunk egy vidéki kellemes kis utcácskában, amikor csörgött az uram telefonja, és valaki francia nyelven eldalolt neki egy sanzont – legalábbis annak tűnt.:) Macsek kérte, hogy beszéljen angolul, mert nem érti mit beszél. Mint kiderült, az ember azért hívott minket, hogy megkérdezze, megkaptuk-e a koncertjegyeket, és hogy elégedettek vagyunk-e a szolgáltatásukkal. Aggódtak, mert elég messze kellett a jegyeket kézbesíteni..
Én tátott szájjal, és taknyosodó orral néztem Macseket, aki megölelt és nevetett, mert látta, hogy elérzékenyültem. Itthon ilyet még soha nem tapasztaltam a vidéki kisöregek jóságán kívül.
Iparvárosok, a magasba nyúló kéményekkel. A belőlük áramló füstök az égig tekeregnek.
Színes, táncoló lakótelepek az autópálya mentén.
Vágyakozás a macskaköves szűk utcák, és a sokféle nép és nemzet arca és szavai, mondatai, mosolya után.
Macsek jobb mancsa, ahogy melengeti a fagyos kezem..
Már csak 160 km, és Prágában vagyunk.
-Naky-
NAKY BLOGJA – 29. mozaik darabka / Biztonsági öveket kérjük becsatolni! Mentőmellény az ülés alatt. – 1. rész
2010.10.18
Az irány Belgium, illetve Brüsszel és Brugge.
I. BRÜSSZEL, AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZPONTJA
Hajnali hatkor a repülőgép ablakain a pára cseppjei még függőlegesen csordogáltak. Tíz perccel később – az égben – ugyanezek a cseppek már vízszintes csíkokat húztak az üvegen. Újabb három perc elteltével a víz eltűnt.
Deja vu érzésem támadt a magasban minden alkalommal, amikor süllyedtünk. Olyan volt, mint amikor bébi koromban az apám a tenyerébe vette a békányi pocómat és egy kézzel a feje felé emelt. Mozgattam a levegőben a pöttöm kezeim és lábaim, csorgott a nyálam édesapám fejére, gügyörésztem, de a gyomrom a torkomban volt, és ahogy tartottam a fejemet, a tarkóm megfájdult.
Ettől függetlenül imádom a repülést.
Brüsszelről az első benyomásom az volt, hogy fűszertelen. Ugyanakkora dugóik vannak reggelente, mint nálunk, koszosak a külvárosi részek, mint nálunk, az emberek arrogánsak.. és mindezt az érzést még a francia illetve flamand nyelv dallamossága sem javította fel. A belváros üvegpalotáiban ténykedő megannyi EU-s diplomata, mint a Mátrixban Smith ügynök. Se nem szépek, se nem csúnyák, se nem izgalmasak, se nem érdekesek. Nyugodtak, mintha egységesen mindegyikbe programozva lett volna a póker arc amit viselnek. Szárazak, olyan robot-szerűek. Jólétben élnek, Range Roverrel, Citroennel, Audikkal járnak, reggel kávézóban reggeliznek, késő estig elvannak az üvegfalak mögött, majd este hazamennek. Kicsit elkeseredtem az első két-három óra alatt.
A belváros szép, de hiányzott az egyedi stílus. Az egyik pillanatban olyan volt, mintha Németországban lennék, majd mintha Angliában.. aztán mintha Olaszországban, és a párom kifejezettem kanadainak érezte az adott kis környezetet, amin áthaladtunk.
A Manekken Pies mellett egyszerűen elmentem anélkül, hogy észrevettem volna. Szemtelenül kicsi volt ez a pisilő kisfiú, és engem jobban lekötött a belga csokoládé üzletek látványa.
A Mount des Arts-on megpihentünk egy kávézóban. Álmos fotókat készítettünk a kávézóban történő apró eseményekről, minimálokat lőttünk, aztán a pasim rám, én pedig rá mosolyogtam, és ezekből a mosolyokból olvasva tudtuk, hogy mindketten – az előbb leírt rossz érzések után mégis – ugyanarra jutottunk. Mégpedig arra, hogy van ebben a Brüsszelben valami.. van benne valami, amivel még nem találkoztunk, és nem is tudjuk szavakba önteni mi ez, de megyünk utána, mert érdekel minket.
Ebben a pillanatban mintha minden megváltozott volna. A felszolgáló kislány, és az utca embere is hirtelen kedvessé és segítőkésszé vált. A vasutas bácsi mosolygott és viccelődött, a péksüteményárus hosszasan beszélgetett velünk, és azonnal elérhetőségeket cseréltünk, a turisták nevetgéltek, és mi elkezdtük felvenni a város szíve dobogásának ritmusát.
A Királyi Palota tetejére ki volt tűzve a belga zászló, de a király nem tudott minket teára fogadni. Majd legközelebb. A palota előtti park szökőkútjában a szivárvány mindenkit mosolyra fakasztott. Brueghel festményeinél hosszasan időztünk, és a Modern Művészetek Múzeumában egyszer-egyszer leesett az állam, de volt hogy a felháborodás kerülgetett az alkotások láttán. Na jó.. olyan is volt, hogy nevettem egyet-egyet.. de ezt csak suttogva árulom el.
Az esti koncertre én már szellemként mentem, hiszen hajnali fél 3-kor keltünk aznap. A belga rajongói tábor – amin egyébként nem is csodálkoztunk – nem az a csápolós, örjöngős fajta. Minden tartalék energiánkat összeszedve helyettük ugráltunk, és énekeltünk, és táncoltunk mi ketten, illetve két másik magyar, akikkel együtt utaztunk a repülőn.
Brüsszel külvárosa megkapóbb volt, mint a belváros, és összességében továbbra is azt mondom, hogy érdemes volt Brüsszelt megnézni, mert tényleg van abban a városban valami érdekes, valami más, más mint amit eddig szagoltunk, láttunk és érzékeltünk az európai városokban. Érdekes volt, fanyar, keserű, de ugye a grapefruit-ot is imádjuk. 
Ami azonban igazi és mély nyomot hagyott, az Brugge városkája volt.
II. BRUGGE, EGY IGAZI ÉKSZERDOBOZ
De erről majd legközelebb.
Addigis csók a pocitokra!
-Naky-
NAKY BLOGJA – 30. mozaik darabka / Biztonsági öveket kérjük becsatolni! Mentőmellény az ülés alatt. – 2. rész
2010.10.22
II. BRUGGE, EGY IGAZI ÉKSZERDOBOZ
Az emeletes vonat tetején Brugge turista térképét nézegetve hamar elnevettük magunkat, mert minden kis csücskére azt mondtuk, hogy ezt is meg kell néznünk, és azt is, meg kell kóstolnunk ezt, és ki kell próbálnunk azt, és, és, és..
Várakozásainkat felülmúlták az elénk táruló terek és romantikus kis utcácskák, és az egész várost behálózó csatornarendszer.
Szerelmes lettem a macskakövekbe, a házak tégláiba, az apró kis belső terekbe, a tengerszínű ajtókba és ablakkeretekbe, a muffin-szerű süteményekbe, a belga csokoládéba, és a kanyargós vízbe, ami a hátára vette a színes kis és nagyobb csónakokat.
Mindent megfogdostunk, mindent megnéztünk, mindenhova bementünk.
Az ősz és a hulló levelek olyan bájt adtak az egész városnak, amit a nyáron zöldellő fák sem tudtak volna elérni.
Amíg az uramat a koncert érintette meg könnyekig hatóan, addig én a Brugge-i hajókázásunk után a szárazföldre lépve sírtam el magam. Felejthetetlen élmény volt a hidacskák alatt, a szerelmesek hattyúkkal és kacsákkal teli parkja mellett, a csatornára nyíló hátsó kertek alatt elhajózni. Még a szoba-kutya is az ablakba tett párnára helyezte a kobakját, és sütkérezett az víz illatát magába szívva. Nem túlzom el.. tényleg ennyire csöpögős volt az egész. Gyönyörű és romantikus, és vadregényes.
A szélmalmok méltóságteljesen védték a városhatárt, hatalmas lapátjaik erőt és eleganciát sugároztak.
Monique kis boltja varázslatos volt a lekvárokkal és ivólékkel tele. Mesélt nekünk, és meséltünk neki, feltöltött a kedvessége.
Mesés kirándulás volt, felejthetetlen!
-Naky-
NAKY BLOGJA – BLOGARCHIVUM
Blogmozaik / 2010.szeptember
- 27. mozaik darabka / pH.
- 26. mozaik darabka / A Nő
- 25. mozaik darabka / A nyárból az őszbe
Blogmozaik / 2010.augusztus
- 24. mozaik darabka / Citromkék
- 23. mozaik darabka / Csak falatok
- 22. mozaik darabka / Hihetetlen
- 21. mozaik darabka / Úgy megérkeznék már..
Blogmozaik / 2010.július
- 20. mozaik darabka / Senki nem mondta, hogy jó lesz…
- 19. mozaik darabka / Csipesz
- 18. mozaik darabka / Fotózok, fotózok, fotózok!
Blogmozaik / 2010.június
- 17. mozaik darabka / Cirkusz… Babilon…
- 16. mozaik darabka / Béka-hadak hegedülnek
- 15. mozaik darabka / Végre fotózok én is!
- 14. mozaik darabka / Oda-vissza
- 13. mozaik darabka / A hős, aki megmentett
Blogmozaik / 2010.május
- 12. mozaik darabka / Most ehhez volt kedvem
- 11. mozaik darabka / Labdarúgásról alapszinten
- 10. mozaik darabka / Pöcsibogár és Tündérkuszkusz kirándulnak
- 9. mozaik darabka / Kérdezz-felelek
- 8. mozaik darabka / Hangmeditáció
- 7. mozaik darabka / Önarckép
- 6. mozaik darabka / Egy képeslap hátoldaláról
- 5. mozaik darabka / Nagypapám szerelme
- 4. mozaik darabka / Először a Zebrában
Blogmozaik / 2010.április
- 3. mozaik darabka / Dilemmáim
- 2. mozaik darabka / Mi vitt rá…
- 1. mozaik darabka / Sajtófotó
