ZebrArt fotóstudio

Miközben Morten a balzsamos illatú, levendulával szegélyezett, napsütötte provance-i tájon bolyongott, idehaza lógott valami a levegőben.

Magunk mögött tudva az elméleti órák kötelező táncát és a külső helyszínek tematikus állomásait, újra visszatértünk hőn szeretett kis alkotóműhelyünkbe, hogy a lányok megismerkedjenek a mesterséges fények világával.

Az első gyakorlati nap szolid tapogatódzása után, a tanfolyam utolsó szombatján számomra is váratlan fordulatot vett a portréfotózásra épített tematikus oktatás. Lányaink a megbeszéltek szerint személyes kiegészítőkkel, parókával, bukósisakkal, őrült kellékekkel érkeztek az Üllői út 17 szám alá és már az óra kezdetén elszabadultak a gondolatok, szárnyra keltek a rögtönzött koncepciótól vezérelt fotós ötletek.

Természetesen kell ilyenkor valaki, aki képes totál hülyét csinálni magából, ha arra igény van. Na de ki legyen az a megátalkodott egyén? Nyilván ki más, mint az oktató. Hátközépig érő szőke paróka, napszemüveg és boxkesztyű ideális konstelláció egy kis őrülethez, sőt még egy üveg vörösbor is előkerült a hűtőből, fokozva ezzel is az amúgy sem lapos hangulatot.

A csajok meglátása szerint nap végére már kezdem felvenni a tipikus szőke nő allűröket De azért a többieket sem kellett félteni. Senki sem lógott ki a sorból, maximálisan kreatív, aktív és impulzív volt a csapat ezen a napon is, zseniális záróakkordjaként a kurzusnak.

Egy biztos: túl a technika szükségszerű elsajátításán és az egyénre szabott érdeklődési területek meghatározottságán, a közösségi alkotás inspiráló, felszabadító ereje ismét megvillantotta foga fehérjét.

-Csaba-

Hallottál már a ZAB-osok titkos társaságáról, a szövetségről, mely a ZebrArt Stúdióban végzett tanfolyam hallgatókat tömöríti magában. Még nem? Hát olvasd el az egyik alapító tag, Wendl Peti élménybeszámolóját: (A képek oroszlánrészét szintén Peti, illetve néhányat Polcz Peti barátunk készítette)

A tanfolyamon sokat beszéltünk arról, hogy az alkotás szép, jó, felemelő. Lehet hajnalban, éjszaka, esőben, verőfényes napsütésben, levegőben lógva, vagy akár földön fekve lőni a képeket. Egy fontos dimenzió azonban mindig is beszédtéma volt. A közös alkotás misztériuma.

Adott a tevékenység: közös fotózás. Miért? Mert az jó, mondták Morten Csabáék. Már csak egy időpontot kell találni. Helyszín? Á, ugyan. Elég csak nyitott szemmel járni. És tényleg.

Elsőként az érdi szoborpark, majd elindultunk a lejtőn (vagy fejtőn???)… A második helyszín/esemény egy flash mob előadás volt.

Egy barátom említette, hogy táncolgatnak együtt páran. Van koreográfia, zene, és sok ember. Mit tesz a huszonegyedik századi polgár? Google, youtube?….természetesen. Azonnal tudtam, hogy ez megér egy misét. Az első videó után kedvet kaptam, szóval riasztottam a “játszótársakat”: Srácok! Április 8. Mammut II, 150 fiatal egy koreográfiát fog táncolni. Akadt is egy-két jelentkező.

A bevásárló központ szökőkútjánál szokatlanul sok tétlenkedő fiatal járt-kelt kissé zavartan. Sok fényképezőgép, kamera. Lógott a levegőben valami. Hozzám is jöttek a “tudatlanok”: tudok erről valamit? Mire vár ez a sok ember? Én csak csóváltam a fejemet, de a kaján vigyort nem lehetett levakarni az arcomról. Már legalább 20 perce vártunk, mindenki az általa vélt legjobb helyen. Volt, aki az emeletet választotta, én a szökőkútnál. Hosszú várakozással teli percek után egyszer csak BAMMMM. Egy lány elcsúszik az ominózus szökőkúttól pár méterre, és hatalmasat pereccel. Ez volt a nyitány, a figyelemfelkeltés. A formáció lélegzetelállító volt. Én csak lőttem és lőttem a tömeget, csak lőttem, és lőttem. Még jó, hogy volt repeta, olyan rövidnek tűnt.



Ezekkel az élményekkel éltünk mindnyájan unalmas/érdekes (kinek, mi…) hétköznapjainkat. Az irodában ülök reggel 7.15-kor… Hopp! Egy meghívót kapok Facebookon. Lehet, hogy nem csak én vagyok egyedül ébren? És nem csak én fészbúkolok munkaidőben. Lelkiismeret furdalás? Á, egy csepp sincs. 7.30-kor??? Node, térjünk csak vissza erre a meghívóra: álmos szemeim, résnyire vannak még mindig nyitva. HOL EGY KÁVÉ? Olvasom: Párnacsata! Ez érdekes. Mit tesz egy ZAB-os ilyenkor? Természetesen szól a többieknek.

Helyszín: Clark Ádám tér. Esemény: Párnacsata.

Nagy várakozásokkal indultunk neki ennek a kalandnak is. Persze, hogy késtünk. .. Lesznek még ott? Merül fel a kérdés? A tér tele fiatallal. Mindenhol párna alkatrészek szállnak. Magasban, földön csak szöszök, tollak, szivacsdarabok. Ezek nem komplettek! Naná! Ezért vagyunk mi is itt.



Megfelelő objektív: tele. Távolról próbáljuk leszedni az értékes pillanatokat. Hamar rájövök, hogy ez így nem jó. De látom, hogy nem én vagyok ezzel egyedül. Jöhet is fel a széleslátó. (“Ha nem elég jók a képeid, akkor nem voltál elég közel”) A csapkodó tömeg között találom magamat. Kész csoda, hogy nem habzik a szája az embereknek. Olyan vehemenciával harcolnak körülöttem, hogy nem tudom eldönteni: felkelés ez, vagy szabadidős program. Azt hiszem Capa örökérvényű szólása itt is megállja a helyét. Senki nem törődik velem. Csak egy-két kósza párna sújt le, de szabadon fényképezek, belebújok mindenki privát zónájába. Nagyszerű. Van, aki falat mászik; látom. Na jó én is…Lesznek még ott? Jut eszembe a kérdés, ami még késői érkezésünk előtt cikázott a fejemben. Nos voltak. Sőt! Nekünk 1 jó bő óra elég volt, hogy meglőjük a képeinket. Úgyhogy egy megnyugtató sörre elmentünk a közeli belga sörözőbe. 2 óra beszélgetés, önfeledt hahotázás után szétváltak útjaink. Különböző családi programokra és egyebekre indult el mindenki. Ahogy baktatok vissza a kocsihoz a tér mellett megyek el. És ezek még mindig csatáznak. Az ügyeletes hangadó, aki rendszeresen visszaszámol egy “csatát” megelőzően fáradhatatlanul üvölt a megafonba, és a birkák pedig ütköznek. Ja ezek még ugyanúgy emberek, csak pelyhekkel vannak borítva…

A közös fotózásoknak tényleg van élménye. És ami igazán nagyszerű: annak ellenére, hogy egy témát, egy helyen és egy időben fotózunk, teljesen más képek születnek. Remek, hogy mindenki másképp fogja meg az objektív lencséje előtt látott világot.

Talán hosszan írtam, így egy velős összefoglalóval zárom ezt a fejezetet: a közös fotózások jók.

Folytatás hamarosan…

Wendl Péter

Május végén lezárult a Makány Márta által meghirdetett tehetségkutató pályázat, melynek célja az etno stílus újraértelmezése, feldolgozása, kreatív hagyománytiszteletének interpretálása volt divattervezés, stylist, smink és haj, fashion art direction, fotó és videó kategóriákban.

5 fős szakmai zsűri véleményezete és választotta ki minden kategóriából a 3 legjobb alkotást.

A nyertesek között többen is akadtak, akik pályamunkáikat a ZebrArt Stúdió alkotóműhelyében készítették el.

Stylist kategóriában Pálffy Mira ért el első helyezést a saját maga által megálmodott koncepcióval. A fotókat Polcz Peti barátunk készítette, és Mira sokrétűségét bizonyította, hogy nem csak a kreatív style ötleteket találta ki, de a fotómodell szerepét is magára vállalta, illetve az elkészült képeket is maga utógondozta.

Ugyancsak egy jóhangulatú fotózás keretében alkotófészkünkben született meg a smink kategória győztese valamint a haj kategória második helyezettje is.

Elöbbi sikerét Makovics Dóra, utóbbiét pedig Tóth Beatrix neve fémjelzi. A fotókat a mindig mosolygó Szabó Zsuzsi készítette.

Minden kategória döntősei alkotásaikkal részt vehetnek a nyári WAMP-on tartandó prezentációkon, ahol lehetőséget kapnak a nagyközönség előtti bemutatkozásra is.

Gratulálunk mindnyájotoknak a szép sikerért.

-Csaba-

…és nem csak tágasabb, de gyakorlatiasabb is, hiszen a két egymást követő szombati órán gyakorlatban is előkerületek az épületek, utcarészletek, sikátorok vagy éppen a felkelő nap fényében fürdöző Dunapart a szűrőnapszemüvegbe öltöztetett fényképezőgép optikáin keresztül.

Mindkét alkalommal a korai kelés kissé álmoskás tekiteteket csalt az arcokra a reggeli találkozáskor, de ahogy belecsaptunk az aktív fotózásba, azonnal kikerekedtek a szemek, záporoztak a kérdések és kattogtak a fényképezők.

Mivel láthatóan még volt rá igény, újra belevágtunk a technikai alapok elsajátításába, de mostmár az adott témának megfelelő autentikus környezetbe ágyazva ismételtük át azokat.

Külön örülünk, hogy az előző csoport hallgatói közül voltak, akik éltek a hiányzáspótlás lehetőségével és jelenlétükkel erősítették a jelenlegi csoport alkotóbázisát.

A vári nap végén egy hangulatos kávézóban ücsörögve mentettük le a nap termését, hogy azokat a következő órán kielemezzük.

A legjobb képekből itt is láthattok néhányat.

-Csaba-