ZebrArt fotóstudio

Ernyey Béla és Balaton Dóra között olyan őszinte harmónia volt a beszélgetésünk közben, hogy egyfolytában az járt a fejemben, ezt is vissza kellene adnom valahogy a képeim által. Hiszen mennyien, de mennyien vágynak erre az “egymást kiegészítjük” állapotra.

Bélából sugárzott a határozott férfiasság, és Dóra a kedves eleganciájával elválaszthatatlan részét képezte.

A stúdiós munka során a pár egymást és engem is insiráltak. Ha ragyogott az egyik, a másik is, és én ötleteltem.

Fogadjátok szeretettel a velük készült képeim néhány darabját.

-Naky-

Az elmúlt hetekben Lesi László Csaba azaz L.L. Junior énekes, rapper, dalszerző látogatta meg stúdiónkat. Aki esetleg nem ismerné L.L. Juniort annak az alábbi pár sor betekintés nyújt a pályafutásáról. Az 1990-es évek elején alakította meg két társával (Fatima és Báró)együtt a Fekete vonat nevű formációt. A csapat nagy sikert aratott Magyarországon: két platina és egy aranylemezt kaptak.Sikerük csúcsán a csapat közös megegyezés alapján szétvált és Junior 2001-ben elutazott Amerikába, majd egy év szünet után szólókarrierbe kezdett és 2002-ben megcsinálta első szólóalbumát. Azóta szinte minden évben kiadott egy lemezt. A most forgatott klipp a legújabb Impresszió című albumához készült, Az éjszaka ritmusa – Őrült lennék című dalhoz.

A klippet az Unlimited Pictures nevű produkciós iroda fiatal és tehetséges munkatársai készítették Bán István rendezésével. A forgatás jó hangulatban folyt, sokat viccelődtek a srácok, de mellette mindenki profin végezte a munkáját, így mindösszesen 6 óra alatt végeztek a klipp utófelvételeivel, amit stúdiókörülmények között sima fehér háttérrel szerettek volna elkészíteni. Annak ellenére, hogy megfeszített munka folyt a forgatás alatt, szerencsére senkin sem a feszültség hanem a jókedv lett úrrá. Mindig szeretünk olyan társasággal együtt dolgozni akikkel nem munkának érezzük a “munkát” hanem szinte szórakozásnak tűnik az együtt eltöltött néhány óra.

- Horváth Tamás, “Túró”

Hallottatok már a ZAB-osokról? Ők azok a nálunk végzett hallgatók, akik egy rendkívül impulzív közösségként hétről-hétre, velünk karöltve szerveznek különféle fotózásokat, programokat, kirándulásokat, kulturális eseményeket, hogy a tanfolyam után is egy csapatként hódoljanak közös szenvedélyünknek. Olvassátok most Wendl Peti élménybeszámolóját az egyik ilyen összejövetelről:

Nekivágtunk! Mert nekivágunk… mindig nekivágunk. Más a helyszín, más a téma, más az ötlet, de egy valami állandó! A hangulat és a társaság.

• Helyszín: Megyeri híd
• Téma: Megyeri híd
• Ötlet: Megyeri híd

Ez így egy laikusnak elég unalmasnak hangzik. (valószínűsítem) De nekünk egyáltalán nem az. Tehát a híd! Egyszer olvastam egy szösszenetet a budapesti hidakról, melyben rövid jellemzést kapott mindegyik. Elegáns, robosztus, történelmi… Elgondolkozom azon, hogy a Megyeri hídra mi passzolna leginkább… új?, talán…

A híd pesti lábánnál találkozunk, és míg várunk a hivatalos vezetőnkre, hogy végig kalauzoljon minket kívül-belül, tetőtől-talpig, addig önmagunkhoz híven kezdjük becserkészni lencséinkkel a híd formavilágát, hangulatát. Keressük, firtatjuk az árnyékok és fények játékát, az ívek lendületét és egymást helyezzük bele saját magunk álltal komponált képi világunkba.

Amikor először jártam a hídon, elhatároztam, hogy a mi kis fotós csapatunkkal is visszatérek. Rengeteg lehetőséget kínál ez az építmény fotózásra… Időközben megérkezik a kalauzunk, így kezdetét veszi a “túra”. Olyan részeket sikerül megismerni, amiket autóval tova robogva soha nem tudnánk. Az egyik pillérben lépcső vezet fel a csúcsig, majd liftezünk is, majd még egy kis létrázás, és több, mint 100 méteres magasságból kattintgatjuk gépeink zárszerkezetét. Útközben nyaggatjuk a hídmestert kérdéseinkkel, amikre mind egytől egyig jön is a válasz.

Az utolsó állomás az egyik pilon, ahol szinte kézzel elérhető közelségbe kerülünk a Dunával, felettünk pedig az autók robognak. Van még időnk egy-két kompozícióra, de több kép készítésére már csak a következő alkalommal lesz időnk…

-Wendl Péter-