A szokásos „zebrás hangulat” adta az alapízét az egész rendezvénynek, hiszen Salvini Úr lehengerlő beszámolói közben és után lehetősége volt mindenkinek egy-egy süti és bambi társaságában is beszédbe elegyedni a mesterrel.

Nos, vajon hogyan találkozott Mortenék csapata az olasz művésszel? Salvini elmondása szerint mindig vannak fényképész és fotós csapatok, akik Toszkána szívében rendszeresen betérnek a galériájába, de a magyar csapat különösen szimpatikus volt neki. A ZebrArt-os és a Full Fashion-ös osztag áhítattal nézte a lenyűgöző képeket, melyeket –hihetetlen módon– egy Nikon D300-assal sikerült a mesternek megörökítenie.  Ezután igyekezetünk tartani vele a kapcsolatot, majd mikor kiderült, épp Magyarországon vendégeskedik, kapva kaptunk a lehetőségen, hogy elhívjuk a műterembe, hogy árulja el profizmusának és képei varázsának titkát a magyar kollégáknak. A legismertebb és leggyönyörűbb műveket mi is láthattunk az előadáson; a természetképek mellett nagy szenvedélye az állatok fotózása. Alessandro Salvini 25 évvel ezelőtt vett a kezébe először fényképezőgépet, majd lassan körvonalazódott benne, a képein mely szegmensét kívánja a világunknak megörökíteni.

Az állatok, – legfőképp a madarak – fotózása rendkívül nagy türelmet igényel. Volt olyan kép, melyre közel 20 napot várt a folyó mentén egy sátorban, hogy legalább párat kattintson a gépén. A mester a magasságtól sem riad vissza: a madárfészkekben és az ágakon rejtőzködő természeti idill megörökítéséhez egy 12 méter magas létra volt a segítségére.

Ráadásul Salvini igazi etológussá fejlesztette ki magát: elmondása szerint a sok év alatt sikerült megismernie a különböző állatok viselkedései formáit. Ezek nélkül ugyanis nem születhet jó kép, hisz gyorsnak, spontánnak kell lennie, ehhez pedig szükséges az, hogy tudja, milyen mozdulat következik, – például a madaraknál. Emellett a művész tudatosan komponálja meg képeit: jól tudja, mit akar viszontlátni, így csak arra az egy aspektusra, mozdulatra koncentrál.

Az állatok világa mellett a Toszkán táj szépsége is gyakran megragadja a figyelmét. Ám érdekes módon, nem az ezerszínű, mediterrán hangulat tükröződik a képein, hanem inkább a kopárabb, beszűkült perspektívák érdeklik. Elmondása szerint gyakran készít tájképeket, hiszen ezekben az esetekben könnyebb dolga van, mint az állatoknál. Akár az autóból kiszállva is ellő pár képet, ha az érdeklődését felkeltette az adott környezet.

Gondolom, mindenki számára emlékezetes marad ez az este. Nem csoda, hiszen ilyen gyönyörű és mesteri képeket ritkán lát az ember, főleg, ha maga a készítője mutatja be nekünk őket. Alessandro Salvini elhozta nekünk az igazi forró toszkán hangulatot ezen a hűvös novemberi estén minden zebrásnak és más egyéb érdeklődőnek.

Igyekszünk a továbbiakban minél több hasonló programmal kedveskedni nektek. Igaz lassan vége az évnek, de kötelező módon még biztosan beiktatunk egy két éves ZebrArt-os szülinapi bulit, illetve a messze földön híres szilveszteri partiról se feledkezz meg!

Íme néhány kép ízelítőként Alessandro weboldaláról (www.alessandrosalvini.com)

-Tóth Eszter-

A műemlék, és épületfotózás izgalmait ecsetelte nekünk Hack Róbert az Országos Műemlékvédelmi Hivatal hivatásos fotográfusa.

Színes előadásában kicsit múltat is idézett. Betekintettünk az ősrégi városfotók világába…

Remek időutazás volt!

Az előadás után annyira jó volt a hangulat, annyira feltüzelt mindenkit a látvány és a téma, hogy még hosszasan beszélgettünk a múltról, jelenről és a Magyar fotográfia, helyéről, helyzetéről a világban a jelenben és a régmúltban.

Érdeklődő, impulzív csapat verődött össze, profi és kezdő fotósok nagyon jól megvoltak egy légtérben! 
Jól éreztem magam…remélem mások is feltöltődtek ezen a délutánon, és új fotós barátságok, kapcsolatok szövődhettek..

Köszi mindenkinek, aki eljött és aki beleadta energiáját a szervezésbe!

-Morten-

Meghívott a gyöngyösi SZEM-PONT fotókör  ( http://www.skdk.hu/szempont.html ) magukhoz egy előadás megtartani.

Szoktam előadásokat tartani, de ez most valahogy más volt! Remek interaktív nyüzsgő, érdeklődő közösségbe csöppentem, ahol éreztem, hogy érdeklődnek és nyitottak a mondanivalómra. Meséltem egy kicsit arról, hogy lettem szerelmese a fotográfiának, valamint a beszélgetés közben kiderült, hogy mennyire mögötte van az Ember egy képnek…

Remek hangulatú volt az este. Sokat sztoriztunk, és sok-sok érdekes kérdést tettek fel nekem a résztvevők…Többek közt meséltem utazásaimról szerte Európában és a tengerentúlon. Elmeséltem, hogy viszonyulnak nyugaton az emberek, a galériák és az ügynökségek, a fotóművészethez és hogy mennyire nyitottak az új irányába, bármerre is járok.

Öröm volt látni a fotókör tagjainál a számtalan érdeklődő tekintetet. Remek hangulatú este kerekedett, melyért ezúton is szeretnék köszönetet mondani Nektek…….…és remélem lesz folytatása!  

-Morten-