ZebrArt fotóstudio

Érdekes statisztikai számokkal szembesülnék, ha megvizsgálnánk az ország mely részéről érkeztek eddig hozzánk tanfolyami hallgatók. Számos esetben kérdezték már tőlünk, nem tervezzük-e az oktatást vidéki helyszíneken is megtartani. Ugyan szeretnénk a jövőben budapesti fészkünkből a lehető legtöbbször kirepülni, azonban oktatási tematikánk és helyszíneink némileg röghöz kötnek ebben bennünket, így várhatóan ezek továbbra is workshop formájában öltenek majd testet, ahogy ezt legutóbbi balatonszárszói hétvégénken is tettük.

De hogy is szól a mondás? Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez!

És valóban, vannak oly fanatikus hallgatóink, akik hegyeken-völgyeken, monoton zötykölődve, kilométerek százait, sőt ezreit maguk mögött hagyva jönnek el hozzánk, csak hogy nálunk tanulhassanak. Ebben a csoportban ráadásul többen is!

Alexanda nevű kedves hallgatónk minden héten egyenesen Ausztriából, Linzből érkezett hozzánk, míg Bognár Évi, kínai lakhelyét hagyva hátra kopogtatott be stúdiónk ajtaján, hogy idehaza kezdje meg fotós karrierje építését.

De nem csak ők, hanem többi társuk is az első pillanattól fogva olyan lelkesedéssel és elszántsággal vetették bele magukat a tanfolyami életbe, amit minden oktatási intézmény csak remélni mer magának.

Ez a csapat már az első elméleti órák alapvető fényképészeti sarokköveinek kötelező táncát is rendkívül interaktívan, kérdésáradattal és őszinte érdeklődéssel élte meg, amit a gyakorlati órán praktikus és felhasználói megoldások megértése és elsajátítása követett.

A lelkesedés a várban megtartott épület- és városfotózás valamint a veresegyházi horgásztavak kora reggeli természetfotós tanórája során sem hagyott alább, ahol a tájfotózásra és szűrőzés technikákra jellemző ismérvek mellett már a szabadban történő portréfotózás legfontosabb tudásanyaga is szóba került.

A stúdió falai között megtartott óra már igazi örömjáték volt, ahol először bájos modellünk Anita, kislányaim, Dorina és Adrienn, mint táncosnők , és Polcz Péter barátunk segítette hallgatóinkat a portréfotózás és emberábrázolás gyakorlati megoldásait készségszintű valósággá transzponálni. Az utolsó óra már a kreatív koncepciófotózás igazi parádéját hozta egy távol keleti gésa-szamuráj vízióban testet öltve.

Remek és lendületes kis társaság szaporította most is az egyre gyarapodó Zebra hallgatók táborát! Tudjátok a közös munkának ezzel nincs vége, hiszen ajtóink mindig nyitva állnak előttetek, nem eresztjük el ezután sem kezeitek!

-Csaba-

Mi nyáron sem rakjuk el magunkat télire. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a napsütötte hónapok alatt is nagy-nagy intenzitással folytatódtak Fény-képző fotótanfolyamunk kurzusai.

Ráadásul újra megjelentek az erősebbik nem képviselői is, valamint a többségi hölgykoszorúban két igazán lelkes és kitartó, gömbölyű pocakos anyuka is a csapatot erősítette, arról nem is beszélve, hogy állandó blogírónk, Naky is résztvevőként kezdte meg a fotós tanösvény feltérképezését.

A jól bejáratott tematika szerint hallgatóink most is a technikai alapok zsaluköveinek lehelyezésével kezdhették meg bő egy hónapon keresztül tartó közös munkájukat. Mindebben továbbra is Hack Robi, a Kultúrális Örökségvédelmi Minisztérium elhivatott fotográfusa volt segítségünkre, aki a tőle megszokott szakmai alázattal avatta be nebulóit a rekesz és zársebesség, az érzékenység és gyújtótávolság, a fényérték és mélységélesség és sok más alapvető kifejezés és fogalom megértésébe.

A korábbi csoporttal MÜPA felé tett kikacsintásunk után, újra visszatértünk alkotófészkünk tőszomszédságába, hogy az elméleti alapokat az első szombati napon, kézzelfogható gyakorlattá transzponáljuk. Láthatóan hasznotokra vált a feladatként kapott képek megfotózása, kiválasztása és következő órán történő kielemzése. Szorgalmatok mindvégig dicséretes volt! Az első órákon tanultakat már tudatosan és kifejezetten ügyesen alkalmaztátok a vári épület és városfotózás során.

Íme, egy-egy kép mindenkitől, ami ezen a napon készült:

A szokás tematikától eltérően természetfotózás helyett az időjárás ezután a stúdióba kergetett bennünket, ahol a klasszikus portréfotózás ismérvei mellett, szó esett az ember és a környezet leképezésének társadalmi, közéleti, spirituális összefüggéseiről vagy egyszerűen csak egy-egy élethelyzetet megörökítő emberábrázolási technika lehetőségeiről, valamint az irányított fényekkel való munka alapjainak elsajátításáról is.

Portréalanyunk és játszótársunk ez utóbbiban, a bájos és talpraesett modellünk, Evelin volt, akiről számos remek fotó született a kamerák kereszttüzében.

Na de az igazi önfeledt alkotószellem csak eztán szabadult ki a palackból Az utolsó alkalom tananyagát kiegészítettük még egy kis koncepció fotózással, ahol az előre megbeszélt ruhadarabok, kellékek, kacatok játszották a főszerepet hallgatóink mellett. Azt hiszem, a képek önmagukért beszélnek.

Végül de nem utolsó sorban, ne feledkezzünk meg Kömöz Gergő barátunk által levezényelt igencsak tartalmas természet és tájfotózás óráiról sem, aminek gyakorlati helyszíne (végre az első csoport aki bevállalta) a veresegyházi medvepark mögötti horgásztó volt. Itt a témára jellemző általános tudásanyagon felül, belekóstoltunk a szűrők használatának opcióiba is, valamint köszönhetően a szép napsütéses időjárásnak, lehetőség nyílt a természetes fények mellett, szabadban készített portréfotó alternatíváit is megvizsgálni.

Nem túlzás azt állítanom, hogy ismét csak tehetséges fotósokra, és ami talán még fontosabb, barátokra leltünk azokban a kezdetben megszeppenve ücsörgő emberkékben, akik mára már láthatóan tudatosan és kreatívan használják fényképezőiket, hogy saját világképüket a lehető legautentikusabban legyenek képesek visszaadni!

Ne feledjétek, most már Ti is fontos láncszemei vagytok az egyre népesebb Zebra közösségnek!

-Csaba-

Kati, így rendben vagyunk?

Miközben Morten a balzsamos illatú, levendulával szegélyezett, napsütötte provance-i tájon bolyongott, idehaza lógott valami a levegőben.

Magunk mögött tudva az elméleti órák kötelező táncát és a külső helyszínek tematikus állomásait, újra visszatértünk hőn szeretett kis alkotóműhelyünkbe, hogy a lányok megismerkedjenek a mesterséges fények világával.

Az első gyakorlati nap szolid tapogatódzása után, a tanfolyam utolsó szombatján számomra is váratlan fordulatot vett a portréfotózásra épített tematikus oktatás. Lányaink a megbeszéltek szerint személyes kiegészítőkkel, parókával, bukósisakkal, őrült kellékekkel érkeztek az Üllői út 17 szám alá és már az óra kezdetén elszabadultak a gondolatok, szárnyra keltek a rögtönzött koncepciótól vezérelt fotós ötletek.

Természetesen kell ilyenkor valaki, aki képes totál hülyét csinálni magából, ha arra igény van. Na de ki legyen az a megátalkodott egyén? Nyilván ki más, mint az oktató. Hátközépig érő szőke paróka, napszemüveg és boxkesztyű ideális konstelláció egy kis őrülethez, sőt még egy üveg vörösbor is előkerült a hűtőből, fokozva ezzel is az amúgy sem lapos hangulatot.

A csajok meglátása szerint nap végére már kezdem felvenni a tipikus szőke nő allűröket De azért a többieket sem kellett félteni. Senki sem lógott ki a sorból, maximálisan kreatív, aktív és impulzív volt a csapat ezen a napon is, zseniális záróakkordjaként a kurzusnak.

Egy biztos: túl a technika szükségszerű elsajátításán és az egyénre szabott érdeklődési területek meghatározottságán, a közösségi alkotás inspiráló, felszabadító ereje ismét megvillantotta foga fehérjét.

-Csaba-

…és nem csak tágasabb, de gyakorlatiasabb is, hiszen a két egymást követő szombati órán gyakorlatban is előkerületek az épületek, utcarészletek, sikátorok vagy éppen a felkelő nap fényében fürdöző Dunapart a szűrőnapszemüvegbe öltöztetett fényképezőgép optikáin keresztül.

Mindkét alkalommal a korai kelés kissé álmoskás tekiteteket csalt az arcokra a reggeli találkozáskor, de ahogy belecsaptunk az aktív fotózásba, azonnal kikerekedtek a szemek, záporoztak a kérdések és kattogtak a fényképezők.

Mivel láthatóan még volt rá igény, újra belevágtunk a technikai alapok elsajátításába, de mostmár az adott témának megfelelő autentikus környezetbe ágyazva ismételtük át azokat.

Külön örülünk, hogy az előző csoport hallgatói közül voltak, akik éltek a hiányzáspótlás lehetőségével és jelenlétükkel erősítették a jelenlegi csoport alkotóbázisát.

A vári nap végén egy hangulatos kávézóban ücsörögve mentettük le a nap termését, hogy azokat a következő órán kielemezzük.

A legjobb képekből itt is láthattok néhányat.

-Csaba-

Szomorú szívvel, mégis tele pozítív érzésekkel búcsúztattunk ezévi 2. kurzusunk hallgatóit. Már az első pillanatban tudtuk, hogy függetlenül a különböző érdelődési területektől, különböző életkoroktól, egy igazán lelkes és kreatív csapattá fogtok összekovácsolódni. Várakozásaink messzemenőkig beigazolódtak.

A legszembetűnőbb megnyilvánulása mindennek, a záróakkordként megtartott stúdiófotózás gyakorlati órái voltak, ahol egy emberként álltatok fel székeitekből, amikor élesben kezdtük gyakorolni az irányított fényekkel való képalkotást.

Parádés ötletáradattal fogtatok hozzá bájos modellünk fotózásához, majd késöbb párokba állva egymás fényképezéséhez. Láthatóan hatott rátok a közös munka felszabadító és inspiráló ereje.

Bízunk benne, hogy ez a tűz és lelkesdés a késöbbiekben sem csillapodik Bennetek, és habár az obligát tanóráknak vége, a fotózás szeretete mindörökké megmarad.

A mi ajtónk továbbra is nyitva áll elöttetek, nyüzsögjetek, aktivizálódjatok, vegyüljetek a közösségi csatornáinkon keresztül is, mert az igazi fotósélet csak most kezdődik! Keressétek az utatok, küldjetek képeket, gyeretek velünk közös programokra!

Köszönjük Nektek, az együtt töltött vidám perceket!

-Csaba-