ZebrArt fotóstudio

Nem túl hosszas tanakodás után a csapat úgy döntött, hogy tanfolyamunk tájfotós napján a Hajógyári szigetet vesszük be.

A korai kelés ellenére a társaság nagy része pontosan érkezett a megbeszélt helyre. Gergő (az oktató) kaján vigyorral figyelte az ásítozó nebulókat, hisz ő már tapasztalt tájfotós révén, rég hozzászokott a hajnali keléshez. Mire átbattyogtunk a sziget másik csücskéhez szépen fel is ébredt a társaság.

Aztán 2 csoportra osztottuk magunkat és belefogtunk az oktatásba-alkotásba. (szűrők használata, hosszú záridő, tájkompozíció, stb.)

Rövidesen csatlakozott hozzánk Szabi barátunk is, aki makro specialista és egy picit belepillanthattunk ebbe a különös világba is. Mivel bogarat nem találtunk így az előző napról valaki által otthagyott retekdarabon élhettük ki makró szenvedélyünket.

1 szó, mint 100, remek nap kerekedett ebből a szombatból is…a nap is sütött ,a hangulat is a tetőfokára hágott. Sőt odáig vetemedtünk, hogy az oktatót is a vállunkra kaptuk egy csoportkép erejéig

Megint csak jó volt veletek!!!

-Morten-

Hol volt hol nem volt, az Üveghegyen innen az Óperenciás tengeren túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egy lelekes kis csapat, fehérnépek és daliás legények, akik egy verőfényes, derűs szombat reggelen felhúzták hétmérföldes csizmájukat, nyakukba akasztották fényleképező varázsszerkezetüket, felkerekedtek és nekivágtak a Budai Várhegynek, hogy egyesítve erőiket kiállják Zebraország két híres-neves mágusának, Róbert és Morten varázslók hetedhét próbáit. Távoli országok fiai és lányai tették már ki magukat hasonló próbatételnek, de eleddig egy sem akadt, ki megfejtette volna az varázskép készítésének rejtélyes titkát.

No de a mi kis csapatunk egyet sem bánkódott emiatt, hiszen nap nap után, egytől egyig ittak a feneketlen tudás kútjából, az éleslátás forrásvizéből és a szépérzék kristálytiszta tavából. Emígy felvértezve vághattak neki a nagy kalandnak, ráadásul időközben közhírré tétetett, hogy egy zsák aranymetszés üti annak a markát, aki képével, a hírhedt kritikus, Izekreszedlek királykisasszony és udvari főtanácsosa Kritika Katika érdeklődését felkelti. Útjukat mesebeli lények, lovagok, solymok övezték és mindvégig ott kísértett fejük felett az elkattintott képek rémséges, rút szelleme, de ők le nem térve a helyes útról, tudták mi céllal érkeztek e nemes küldetésre.

Kifürkészve az avatatlan szem számára rejtett pazar részleteket, zsákmányul ejtették a pillanat emlékét, majd bezárva azt fekete dobozkájukba, mindegyikük hazavitte, megsütötte, a legisebb pedig mind megette. Vagy ez már egy másik mese lenne Száz szónak is egy a vége, Izekreszedlek királykisasszonyt a képeket látva felhőtlen öröm fogta el, hetedhét országra szoló lakomát tartott a kalandor fényzsonglőrök tiszteletére, és tán még ma is a képekben gyönyörködik, ha meg nem halt. A mesének mára vége, nézzétek még meg a képeket, fogmosás, aztán irány aludni!

-Benedek Elek-

Még be sem fejeződött az első, már itt is a következő. Hogy mi? Természetesen a fény-képző fotótanfolyamunk!

Márius közepén teltházzal indítottuk útjára aktuális képzésünket, ahol ugyan a nemek aránya kissé felborult, hiszen 11 hölgyre mindösszesen 3 fiú jutott (oh micsoda kánaán!), de ettől függetlenül mind korban, mind egyéniségben egy rendkívül változatos, tudásra szomjas, remek csapat verbuválódott.

A tanmenet a szokásos tematika szerint, az ismert oktatók tolmácsolásában kezdődött meg. Az első órák ismerkedését és elméleti óráinak tapogatódzását követően a városban megtartott gyakorlati napon már összhangban, és nagy-nagy igyekezettel kezdék hallgatóink elsajátítani Hack Robi tudásanyagát.

Rekesz- és zársebesség előválasztás, manuális funkciók, ISO, fénymérési módok, mélységélesség és mozgás ábrázolások, mind-mind szerepeltek a palettán.

Mindezek gyakorlásához keresve sem találnánk szebb és jobb fotóalanyokat a Vásárcsarnok árkádjainál, a Szabadság hídnál, vagy éppen a Gellért szálló környékénél. Ráadásul végre itt a tavasz és a napsütés! Az irányított feladatok során elkészített képeket a stúdió árnyékába visszavonulva kezdük kiértékelni, aminek ugyan nem értünk a végére, de a következő elméleti órák során sort kerítünk a hátramarad fotók elemzésre is!

Folytatás hamarosan a várban!

-Csaba-

Fájó szívvel és könnyes szemekkel vettünk búcsút ez évi első kurzusunk hallgatóitól, a jutalom játékként megtartott különórán. Zárásképpen beleízleltünk egy pöttyet a képek utógondozásának szépségeibe. Az utolagós korrekciók olyan alapvető eljárásaival ismerkedtünk meg, mint a kontraszt és színtelítettség növelése, a fényérték szintek, görbék állítgatása, a kijelölés, képkivágás lehetőségei, megbeszéltük mit takarnak az eszközpaletta ioknjai, illetve hogy mire figyeljünk, ha webre optimalizáltan méretezzük le képeinket, majd mindezt megnéztük egy-két elötte/utána képen is.

Ezután egy kis játék következett. Hallottatok már a fényfestésről? Végtelen egyszerű, de annál izgalmasabb, látványosabb lehetőségeket rejt magában ez a technika. Gép állványra, függöny behúz, villany lekapcs, zseblámpa, mobil telefon a kézbe és már kezdődhet is a móka.

Hosszú záridővel exponálsz, úgy hogy közben a rögtönzött fényforrással világítod meg a témát, vagy éppen rajzolsz, írsz vele a képre. Próbáljátok ki ti is otthon, ehhez tényleg nem kell drága felszerelés vagy stúdió!

Zárónapunk utolsó etapjában Morten útravaló gondololatai következtek, amit áhítattal hallgattunk végig. Házigazdánk mesélt saját fotós tapasztalatairól, élményeiről, illetve arról is, hogyan lépjünk az önkifejezés és önmegvalósítás rögös ösvényeire, milyen leküzdendő feladatok állnak még hallgatóink elött. Lesznek köztük hobbi fotósok, lesznek jó iparosok, alkalmazott fotográfusok, és talán akad olyan is aki még ennél is többet akar, pályázni fog, díjakat nyer el, vagy éppen történelmet ír egyedi látás- és ábrázolásmódjával! Egy a lényeg, most a fotótanfolyam elvégése után, ne tegyétek le a fényképezőgépet! Gyakoroljatok, ötleteljetek, alkossatok!

A tanfolyam végét a konyhában beszélgetve, krémeseket habzsolva zártuk. Esztinek külön köszönet a házi készítésű muffint, gyorsan elfogyott az is

Köszönjük mindnyájotoknak az egész tanfolyam alatt tanúsított érdeklődést, visszakérdezést, interaktívitást, kreativitást! Nélkületek ez nem ment volna!

Itt a vége fuss el véle…….azaz dehogy vége, hiszen mostmár nem tanulóink, hanem barátaink, fotóstársaink vagytok! Részei a Zebra közösségnek, életérzésnek! Ráadásul hála Petinek, a facebookon minden egykori és leendő tanulónk csatlakozhat a ZAB-OsoK (ZebrArt Barátikör) táborához, ahol önszerveződve, közös fotózásoktól, kiállítások megtekintésén át, természetesen velünk karöltve, rajtunk keresztül hódolhattok tovább a fotózás szeretetének.

-Csaba-

Ami késik az nem múlik! Pláne nem a vári fotózás beszámolója, ami Fény-képző fotótanfolyamunk fontos mérföldköve volt, Hack Robi szakmai irányításával.

Első körben elméleti tudást szívhattunk magunkba az épület-, város- és enetriörfotózás titkairól a stúdióban, majd a szerdát követően izgatottan vártuk a hétvégi fotózást. Sajnos ezen a szombat délelöttön az időjárás nem kifejezetten fogadott a kegyeibe minket, hiszen ronda borongós, hideg idő várt ránk a budai várnegyed utcáin.

S, hogy bosszankodtunk-e emiatt? Dehogy, hiszen egy vérbeli fotós inkább kihasználja a lehetőséget, hogy letesztelje önmagát arra az esetre, ha túrista útjai során hasonló szituációba keveredne. Ráadásul sikerült bebizonyítanunk, hogy ilyen időjárási körülmények között, is lehet jó képeket készíteni.

Többen azt is megtapasztalták, hogy hidegben gyorsan merülnek a gépek elemei, így ha tehetjük mindenképp vigyünk magunkkal tartalék akksikat és azt a fotózás ideje alatt érdemes egy melegebb helyen, pl. a zsebünkben tartani.

Na de térjünk vissza a macskaköves utcákra, hiszen rossz idő ide vagy oda, bebarangoltuk az egész várnegyedet a Bécsi kaputól a Kapucinus téren át, egy rövid forró csokis, kávézós pihenő után, egészen a Palotáig. A Nemzeti Galéria előtt lelki szemeink elé vetítettük, milyen szép panoráma képeket lehetne innen készíteni a városról, szép időben

A Palotától a Mátyás templomot érintve, -akkor már a hidegre való tekintettel sietős léptekkel- mentünk vissza a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Pince Galériájába, ahol először megnézhettük a műemlékem.hu 2009-es fotópályázatának kiállított képeit, majd Robi 2008 őszén Olaszországban készített képeit Andrea Palladio építész munkáiról. Végül letöltöttük a nap folyamán készített felvételeket, amiből itt láthattok is némi ízelítőt.

-Csaba-