ZebrArt fotóstudio

Mindig bajban vagyok, amikor esedékes tanfolyami csoportunk élményanyagát írom, hogyan leszek képes átadni néhány sorban és pár tucat képet mellékelve azt, amit másfél hónap alatt, 10 alkalom során, egy remek társaság tagjaként eltöltve élhetek át, úgy hogy közben ne ismételjem önmagam.

És valóban csak ismétlésekbe tudok bocsátkozni, hiszen túl azon, hogy megosztom tanfolyami tematikánk sarokköveit, a hangsúly mindig a résztvevők hihetetlen fejlődési képességeire, egyedi látásmódjára és csapatjátékára kell koncetrálódjék.

Igazán szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hiszen hozzánk kizárólag olyan emberkék érkeznek, akiket közös szenvedélyünk, a fotózás szeretete és annak mind technikai, mind szellemi értelemben vett elsajátítása és készségszintű alkalmazása motivál. Fantasztiuks látni, ahogy az első órák óvatos tapogatódzását követően hallgatóink, milyen rövid idő alatt tesznek meg, mekkora útat.

Az első elméleti óra “kedvenc képem” házifeladatát és első gyakorlati alkalom obligát feladatit követketően, már a tanultakat szem elött tartva születnek meg az egyre teljesebb képet nyújtó alkotások és teljesednek ki az egyéniségre jellemző vizuális ábrázolástechnikák, mindamellett, hogy képértékeléseink során az építő jellegű kritikát sem nélkülözzük.

Most sem volt ez másként, sőt, kislétszámú csoportunk igazán kitett magáért, hogy rájuk is azzal a büszke elgedettséggel gondoljak, ami szorgalmuk, tehetségük és közösségi alkotószellemük alapján kijár nekik.

Függetlenül kortól és nemtől, mindnyájatok láthatóan tudatosan fogja a jövőben a pillantot megragadni és megörökíteni, és ami talán még ennél is fontosabb, a képeken keresztül saját egyéniségét és világképét vizuálisan is kivetíteni.

Örülünk, hogy azóta is aktív részei vagytok a Zebra közösségnek és ma már mint barátainkra tekinthetünk rátok!

-Csaba-

Érdekes statisztikai számokkal szembesülnék, ha megvizsgálnánk az ország mely részéről érkeztek eddig hozzánk tanfolyami hallgatók. Számos esetben kérdezték már tőlünk, nem tervezzük-e az oktatást vidéki helyszíneken is megtartani. Ugyan szeretnénk a jövőben budapesti fészkünkből a lehető legtöbbször kirepülni, azonban oktatási tematikánk és helyszíneink némileg röghöz kötnek ebben bennünket, így várhatóan ezek továbbra is workshop formájában öltenek majd testet, ahogy ezt legutóbbi balatonszárszói hétvégénken is tettük.

De hogy is szól a mondás? Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez!

És valóban, vannak oly fanatikus hallgatóink, akik hegyeken-völgyeken, monoton zötykölődve, kilométerek százait, sőt ezreit maguk mögött hagyva jönnek el hozzánk, csak hogy nálunk tanulhassanak. Ebben a csoportban ráadásul többen is!

Alexanda nevű kedves hallgatónk minden héten egyenesen Ausztriából, Linzből érkezett hozzánk, míg Bognár Évi, kínai lakhelyét hagyva hátra kopogtatott be stúdiónk ajtaján, hogy idehaza kezdje meg fotós karrierje építését.

De nem csak ők, hanem többi társuk is az első pillanattól fogva olyan lelkesedéssel és elszántsággal vetették bele magukat a tanfolyami életbe, amit minden oktatási intézmény csak remélni mer magának.

Ez a csapat már az első elméleti órák alapvető fényképészeti sarokköveinek kötelező táncát is rendkívül interaktívan, kérdésáradattal és őszinte érdeklődéssel élte meg, amit a gyakorlati órán praktikus és felhasználói megoldások megértése és elsajátítása követett.

A lelkesedés a várban megtartott épület- és városfotózás valamint a veresegyházi horgásztavak kora reggeli természetfotós tanórája során sem hagyott alább, ahol a tájfotózásra és szűrőzés technikákra jellemző ismérvek mellett már a szabadban történő portréfotózás legfontosabb tudásanyaga is szóba került.

A stúdió falai között megtartott óra már igazi örömjáték volt, ahol először bájos modellünk Anita, kislányaim, Dorina és Adrienn, mint táncosnők , és Polcz Péter barátunk segítette hallgatóinkat a portréfotózás és emberábrázolás gyakorlati megoldásait készségszintű valósággá transzponálni. Az utolsó óra már a kreatív koncepciófotózás igazi parádéját hozta egy távol keleti gésa-szamuráj vízióban testet öltve.

Remek és lendületes kis társaság szaporította most is az egyre gyarapodó Zebra hallgatók táborát! Tudjátok a közös munkának ezzel nincs vége, hiszen ajtóink mindig nyitva állnak előttetek, nem eresztjük el ezután sem kezeitek!

-Csaba-

Mi nyáron sem rakjuk el magunkat télire. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a napsütötte hónapok alatt is nagy-nagy intenzitással folytatódtak Fény-képző fotótanfolyamunk kurzusai.

Ráadásul újra megjelentek az erősebbik nem képviselői is, valamint a többségi hölgykoszorúban két igazán lelkes és kitartó, gömbölyű pocakos anyuka is a csapatot erősítette, arról nem is beszélve, hogy állandó blogírónk, Naky is résztvevőként kezdte meg a fotós tanösvény feltérképezését.

A jól bejáratott tematika szerint hallgatóink most is a technikai alapok zsaluköveinek lehelyezésével kezdhették meg bő egy hónapon keresztül tartó közös munkájukat. Mindebben továbbra is Hack Robi, a Kultúrális Örökségvédelmi Minisztérium elhivatott fotográfusa volt segítségünkre, aki a tőle megszokott szakmai alázattal avatta be nebulóit a rekesz és zársebesség, az érzékenység és gyújtótávolság, a fényérték és mélységélesség és sok más alapvető kifejezés és fogalom megértésébe.

A korábbi csoporttal MÜPA felé tett kikacsintásunk után, újra visszatértünk alkotófészkünk tőszomszédságába, hogy az elméleti alapokat az első szombati napon, kézzelfogható gyakorlattá transzponáljuk. Láthatóan hasznotokra vált a feladatként kapott képek megfotózása, kiválasztása és következő órán történő kielemzése. Szorgalmatok mindvégig dicséretes volt! Az első órákon tanultakat már tudatosan és kifejezetten ügyesen alkalmaztátok a vári épület és városfotózás során.

Íme, egy-egy kép mindenkitől, ami ezen a napon készült:

A szokás tematikától eltérően természetfotózás helyett az időjárás ezután a stúdióba kergetett bennünket, ahol a klasszikus portréfotózás ismérvei mellett, szó esett az ember és a környezet leképezésének társadalmi, közéleti, spirituális összefüggéseiről vagy egyszerűen csak egy-egy élethelyzetet megörökítő emberábrázolási technika lehetőségeiről, valamint az irányított fényekkel való munka alapjainak elsajátításáról is.

Portréalanyunk és játszótársunk ez utóbbiban, a bájos és talpraesett modellünk, Evelin volt, akiről számos remek fotó született a kamerák kereszttüzében.

Na de az igazi önfeledt alkotószellem csak eztán szabadult ki a palackból Az utolsó alkalom tananyagát kiegészítettük még egy kis koncepció fotózással, ahol az előre megbeszélt ruhadarabok, kellékek, kacatok játszották a főszerepet hallgatóink mellett. Azt hiszem, a képek önmagukért beszélnek.

Végül de nem utolsó sorban, ne feledkezzünk meg Kömöz Gergő barátunk által levezényelt igencsak tartalmas természet és tájfotózás óráiról sem, aminek gyakorlati helyszíne (végre az első csoport aki bevállalta) a veresegyházi medvepark mögötti horgásztó volt. Itt a témára jellemző általános tudásanyagon felül, belekóstoltunk a szűrők használatának opcióiba is, valamint köszönhetően a szép napsütéses időjárásnak, lehetőség nyílt a természetes fények mellett, szabadban készített portréfotó alternatíváit is megvizsgálni.

Nem túlzás azt állítanom, hogy ismét csak tehetséges fotósokra, és ami talán még fontosabb, barátokra leltünk azokban a kezdetben megszeppenve ücsörgő emberkékben, akik mára már láthatóan tudatosan és kreatívan használják fényképezőiket, hogy saját világképüket a lehető legautentikusabban legyenek képesek visszaadni!

Ne feledjétek, most már Ti is fontos láncszemei vagytok az egyre népesebb Zebra közösségnek!

-Csaba-

Kati, így rendben vagyunk?

Miközben Morten a balzsamos illatú, levendulával szegélyezett, napsütötte provance-i tájon bolyongott, idehaza lógott valami a levegőben.

Magunk mögött tudva az elméleti órák kötelező táncát és a külső helyszínek tematikus állomásait, újra visszatértünk hőn szeretett kis alkotóműhelyünkbe, hogy a lányok megismerkedjenek a mesterséges fények világával.

Az első gyakorlati nap szolid tapogatódzása után, a tanfolyam utolsó szombatján számomra is váratlan fordulatot vett a portréfotózásra épített tematikus oktatás. Lányaink a megbeszéltek szerint személyes kiegészítőkkel, parókával, bukósisakkal, őrült kellékekkel érkeztek az Üllői út 17 szám alá és már az óra kezdetén elszabadultak a gondolatok, szárnyra keltek a rögtönzött koncepciótól vezérelt fotós ötletek.

Természetesen kell ilyenkor valaki, aki képes totál hülyét csinálni magából, ha arra igény van. Na de ki legyen az a megátalkodott egyén? Nyilván ki más, mint az oktató. Hátközépig érő szőke paróka, napszemüveg és boxkesztyű ideális konstelláció egy kis őrülethez, sőt még egy üveg vörösbor is előkerült a hűtőből, fokozva ezzel is az amúgy sem lapos hangulatot.

A csajok meglátása szerint nap végére már kezdem felvenni a tipikus szőke nő allűröket De azért a többieket sem kellett félteni. Senki sem lógott ki a sorból, maximálisan kreatív, aktív és impulzív volt a csapat ezen a napon is, zseniális záróakkordjaként a kurzusnak.

Egy biztos: túl a technika szükségszerű elsajátításán és az egyénre szabott érdeklődési területek meghatározottságán, a közösségi alkotás inspiráló, felszabadító ereje ismét megvillantotta foga fehérjét.

-Csaba-