ZebrArt fotóstudio

…és nem csak tágasabb, de gyakorlatiasabb is, hiszen a két egymást követő szombati órán gyakorlatban is előkerületek az épületek, utcarészletek, sikátorok vagy éppen a felkelő nap fényében fürdöző Dunapart a szűrőnapszemüvegbe öltöztetett fényképezőgép optikáin keresztül.

Mindkét alkalommal a korai kelés kissé álmoskás tekiteteket csalt az arcokra a reggeli találkozáskor, de ahogy belecsaptunk az aktív fotózásba, azonnal kikerekedtek a szemek, záporoztak a kérdések és kattogtak a fényképezők.

Mivel láthatóan még volt rá igény, újra belevágtunk a technikai alapok elsajátításába, de mostmár az adott témának megfelelő autentikus környezetbe ágyazva ismételtük át azokat.

Külön örülünk, hogy az előző csoport hallgatói közül voltak, akik éltek a hiányzáspótlás lehetőségével és jelenlétükkel erősítették a jelenlegi csoport alkotóbázisát.

A vári nap végén egy hangulatos kávézóban ücsörögve mentettük le a nap termését, hogy azokat a következő órán kielemezzük.

A legjobb képekből itt is láthattok néhányat.

-Csaba-

Szomorú szívvel, mégis tele pozítív érzésekkel búcsúztattunk ezévi 2. kurzusunk hallgatóit. Már az első pillanatban tudtuk, hogy függetlenül a különböző érdelődési területektől, különböző életkoroktól, egy igazán lelkes és kreatív csapattá fogtok összekovácsolódni. Várakozásaink messzemenőkig beigazolódtak.

A legszembetűnőbb megnyilvánulása mindennek, a záróakkordként megtartott stúdiófotózás gyakorlati órái voltak, ahol egy emberként álltatok fel székeitekből, amikor élesben kezdtük gyakorolni az irányított fényekkel való képalkotást.

Parádés ötletáradattal fogtatok hozzá bájos modellünk fotózásához, majd késöbb párokba állva egymás fényképezéséhez. Láthatóan hatott rátok a közös munka felszabadító és inspiráló ereje.

Bízunk benne, hogy ez a tűz és lelkesdés a késöbbiekben sem csillapodik Bennetek, és habár az obligát tanóráknak vége, a fotózás szeretete mindörökké megmarad.

A mi ajtónk továbbra is nyitva áll elöttetek, nyüzsögjetek, aktivizálódjatok, vegyüljetek a közösségi csatornáinkon keresztül is, mert az igazi fotósélet csak most kezdődik! Keressétek az utatok, küldjetek képeket, gyeretek velünk közös programokra!

Köszönjük Nektek, az együtt töltött vidám perceket!

-Csaba-

Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal napokban közétett statisztikája valamint az Országos Választási Bizottság véglegesített adatai alapján a ZebrArt Stúdió ezévi 3. Fény-képző fotótanfolyamán résztvevő nemek aránya az exitpol adatokban előrevetített eredményeket produkálta!

Igen, elindult első fotósulink az erősebbik nem képviselői nélkül! Fantasztikus hölgyek társaságában kezdhettük meg az oktatást a jól ismert felállásban:

Elmélet, elmélet majd egy kis gyakorlat. A stúdióban eltöltött 2×2,5 óra fejtágítás után, ahol is lefektettük a fotográfia és a fényképezőgép működésének elméleti alapjait, formabontó módon nem a közeli Szabadság hídra ugrottunk ki, hanem autóba ültünk és átfurikáztunk a MÜPA-Nemzeti Színház-Lágymányosi híd által közrezárt Bermuda háromszögbe. A Soroksári úton, az éppen arra viharzó szelíd motorosok legnagyobb örömére lányaink mozgásábrázolásokat gyakoroltak.

Amikor már mindenki meglőtte a maga motoros-autós svenkjét, kissé csendesebb vizekre evezve a kultúrális létesítmények árnyékában gyakorloltuk a rekesz-, zársebesség előválasztás, érzékenység kombinációk hatásait, a mélységélesség összefüggéseivel karöltve valamint beszéltünk olyan fontos fogalmakról is, mint az aranymetszés, azaz arról az arányosságról, mely természetes egyensúlyt teremt a szimmetria és asszimetria között. Ugyancsak szó eset a képünket behálózó vonalak és geometriák fontosságáról.

A következő gyakorlati órát már a megszokott helyszínen, a Budai várnegyed macskaköves utcáin kóborolva tartjuk meg!

-Csaba-

Nem túl hosszas tanakodás után a csapat úgy döntött, hogy tanfolyamunk tájfotós napján a Hajógyári szigetet vesszük be.

A korai kelés ellenére a társaság nagy része pontosan érkezett a megbeszélt helyre. Gergő (az oktató) kaján vigyorral figyelte az ásítozó nebulókat, hisz ő már tapasztalt tájfotós révén, rég hozzászokott a hajnali keléshez. Mire átbattyogtunk a sziget másik csücskéhez szépen fel is ébredt a társaság.

Aztán 2 csoportra osztottuk magunkat és belefogtunk az oktatásba-alkotásba. (szűrők használata, hosszú záridő, tájkompozíció, stb.)

Rövidesen csatlakozott hozzánk Szabi barátunk is, aki makro specialista és egy picit belepillanthattunk ebbe a különös világba is. Mivel bogarat nem találtunk így az előző napról valaki által otthagyott retekdarabon élhettük ki makró szenvedélyünket.

1 szó, mint 100, remek nap kerekedett ebből a szombatból is…a nap is sütött ,a hangulat is a tetőfokára hágott. Sőt odáig vetemedtünk, hogy az oktatót is a vállunkra kaptuk egy csoportkép erejéig

Megint csak jó volt veletek!!!

-Morten-

Hol volt hol nem volt, az Üveghegyen innen az Óperenciás tengeren túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egy lelekes kis csapat, fehérnépek és daliás legények, akik egy verőfényes, derűs szombat reggelen felhúzták hétmérföldes csizmájukat, nyakukba akasztották fényleképező varázsszerkezetüket, felkerekedtek és nekivágtak a Budai Várhegynek, hogy egyesítve erőiket kiállják Zebraország két híres-neves mágusának, Róbert és Morten varázslók hetedhét próbáit. Távoli országok fiai és lányai tették már ki magukat hasonló próbatételnek, de eleddig egy sem akadt, ki megfejtette volna az varázskép készítésének rejtélyes titkát.

No de a mi kis csapatunk egyet sem bánkódott emiatt, hiszen nap nap után, egytől egyig ittak a feneketlen tudás kútjából, az éleslátás forrásvizéből és a szépérzék kristálytiszta tavából. Emígy felvértezve vághattak neki a nagy kalandnak, ráadásul időközben közhírré tétetett, hogy egy zsák aranymetszés üti annak a markát, aki képével, a hírhedt kritikus, Izekreszedlek királykisasszony és udvari főtanácsosa Kritika Katika érdeklődését felkelti. Útjukat mesebeli lények, lovagok, solymok övezték és mindvégig ott kísértett fejük felett az elkattintott képek rémséges, rút szelleme, de ők le nem térve a helyes útról, tudták mi céllal érkeztek e nemes küldetésre.

Kifürkészve az avatatlan szem számára rejtett pazar részleteket, zsákmányul ejtették a pillanat emlékét, majd bezárva azt fekete dobozkájukba, mindegyikük hazavitte, megsütötte, a legisebb pedig mind megette. Vagy ez már egy másik mese lenne Száz szónak is egy a vége, Izekreszedlek királykisasszonyt a képeket látva felhőtlen öröm fogta el, hetedhét országra szoló lakomát tartott a kalandor fényzsonglőrök tiszteletére, és tán még ma is a képekben gyönyörködik, ha meg nem halt. A mesének mára vége, nézzétek még meg a képeket, fogmosás, aztán irány aludni!

-Benedek Elek-