ZebrArt fotóstudio

Kucsera Gábor széles mosollyal lépett be a stúdió ajtaján.

Korábban is érkezett a megbeszéltnél, amin kicsit csodálkoztam, mert még nem volt olyan modellem, aki tudta volna mit jelent pontosnak lenni. Ennek a kellemetlen tünetnek az enyhítésére kitaláltam, hogy a munka megkezdése előtt már fél órával – órával korábbra jelölöm meg az érkezés időpontját. Kucsi ehhez képest is korábban jött.

Kifejezetten értékeltem a figyelmességét!

Előzőleg megkértem, hogy a fotózás előtti este aludjon is, hogy kipihent legyen az arca.. Betartotta amit kértem tőle, és vidámság, jókedv sugárzott belőle.

Kucsi frissítő érkezése után éreztem, hogy a munka isteni lesz, és a végeredmény ütős. Minden feltétel adott volt hozzá, és Kucsera Gábort igazán tartalmas kihívásnak találtam.

Morten, Csaba és Bogi voltak ismét a csapatom tagjai. Morten adta a nélkülözhetetlen és pótolhatatlanul üdítő formáját – megjegyzem, hogy a fejében több kötetnyi sport lexikon veszett el – és Csaba mester is belefeledkezett hamar abba a kis ideiglenesen megszületett világba, amit mi öten hoztunk létre, mint csapat. Bogi – a sminkes – a végtelenségig készenlétben tudna állni, szeretem ha velünk van. A fejemben addigra már pontosan megszülettek a képek, tudtam mit szeretnék. A külvilágot kikapcsoltam, majd én a fotós, Kucsi a modell, és a „stábtagok”egymásra csatlakoztunk, és elindult a gépezet.

Én az expo gombot és az infantilis kótyagos kis hülyeségeimet nyomtam, járt, és dolgozott az agyam, Kucsi rötyögött és nevetett, de ha kellett maximálisan odafigyelt és tette amire kértem, a fiúk poénkodtak, miközben felelősségteljesen koncentráltak az alkotási folyamatra.

Megvalósítottam amit elképzeltem.

Önfeledt, de kemény munka volt.

-Naky-

Szenzációs stúdiófózásban volt részünk május végén a ZebrArt-nál. Reményteli, leendő, vezetői coachinggal, üzleti tanácsadással foglalkozó vállalkozásom honlapjának képi világát mindenképpen szeretném kiemelni a nagy átlag fölé – és ehhez saját jogú, egyedi, nem konvencionális, hagyománytörő és figyelemfelkeltő mondanivalójú fotókra volt szükségem. Végignézve a szokásos hasonló szakmai „coach” honlapokat ugyanis azt tapasztaltam, hogy ezen a piacon egyrészt nagyon alacsony a belépési korlát („sok a fóka és kevés a hal”), és ezek a szakmai honlapok néhány öndícsérő tényen kívül se nem igazán tartalmasak, se nem professzionálisak!

Az én leendő honlapomnak márpedig a kezdetektől ütősnek és trendinek kell lennie – ehhez pedig létre kell hozni azt a látványvilágot, aminek a jó fotók az alapjai… A jó fotó szerintem olyan, mint az „elevator speech”: képzeld el, hogy a munkahelyeden beszáll melléd a liftben a nagyfőnök, és 30 másodpercben kell meggyőznöd, azaz összefoglalnod a projekted lényegét… ehhez meg kell küzdened azzal, hogy tömörítds a mondanivalódat, eztán tömörítsd még, és eztán mégjobban – végül legyen meg a fejedben az az egy-két ütős mondat, amivel mindent el tudsz mondani a lényegről – még mielőtt beszállsz a liftbe… Nna, egy jó fotó ugyanerre képes!

A ZebrArt honlapja profi, ajánlata világosnak tűnt – a galéria és a sztori meggyőző, és már a honlapon csomagokban kínálták, mennyiből mire számíthatok.

Ez megragadott, így a más fotóstúdióknál várható esetlegesen végződő ártárgyalások helyett „egyklikkes” vagyis egy telefonos ügyintézéssel le is egyeztettem velük a fotózás idejét. De nem csak én vártam izgalommal, mennyire válik be ez a gyors döntésem. Hiszen a fotós rendszerint „hozott anyagból” dolgozik; mind az elképzelést, mind a modelleket a általában a megrendelő biztosítja.

Az elépzeléseim elég világosan körvonalazódtak, sok minta-fotóval és skiccelt rajzocskával készültem a nagy eseményre, a modellkedést pedig lelkes felnőtt gyermekeim, és barátaink vállalták, sőt a koncepció szerint még kisbabát is tudtunk szerepeltetni. A hangulat a stúdióban fenomenális, magával ragadó volt – a fotósoknak, lelkes amatőr gyermekeimnek, még lelkesebb barátainknak, és a figyelmet szokatlanul jól viselő és élvező bébinek is köszönhetően. Hiába volt azonban a fejemben, hogy a képi világnak milyen üzeneteket is kellene közvetítenie, a legjobb fotók ugyanis éppen abból születtek, amikor fotósunk szabadon engedte a kreativitását és fantáziáját!

Valahonnan egyszercsak előkerült egy műanyag kalasnyikov is – amely az „új célok” kicsit morbid, de mindenképp figyelemfelkeltő képi megjelenítésében fog majd szerepelni a honlapon.

Ebből a néhány órás fotózásból olyan teljesítmény jött létre, ami inspirálóan hat tovább a honlapom szerkesztőjére is.

Minden bizonnyal ez a honlap olyan lesz majd végül, amilyennek megálmodtam: megjelenésében, képi világában is profi, ütős és trendi, és persze mindenek előtt tartalmas, köszönhetően az „elevator speech” módjára világos képi üzeneteknek is – a ZebrArt jóvoltából.

Schaffer Beáta

Naky, Herczeg Zoli személyében egy igazán eredeti arcot kapott lencsevégre, egy tudatosan felépített koncepció részeként. Olvassátok el beszámolóját a fotózásról:

Peet fotózása után újabb kihívásra és egy újabb karakteres férfi alkatra és arcra vágytam a képeimen.

Herczeg Zoli divattervező lett a következő kiválasztott áldozatom, bár Zoli szívesen vállalta az áldozat.. – a divat áldozata – szerepét.

Egy profi project alapja a karakteres modell, és a hozzá passzoló képi világ. Ez a herczegi feladat nem volt nehéz, mert Zoli egyéniség, aki képes bevállalni az ütős ötleteket is. Morten vetette fel, hogy a divattervező szakmájába vágóan szerezzünk egy próbababát. Ennek a szónak a hallatán, annyi gondolat és képi világ alakult ki bennünk pár másodperc alatt, hogy egy idő után papírra kellett vetni őket, nehogy elvesszenek. Ezekután én kitaláltam, hogy kalapáljunk össze egy keresztet, kifejezve ezzel két dolgot is: hogy ki-ki cipeli a saját keresztjét, és hogy Zolinak a divat a keresztje, pontosabban Herczeg Zoltán a divat áldozata.

Na de a legkifejezőbb modell és a legütősebb ötlet sem elég ahhoz, hogy jó fotók készüljenek.

A fényeket tudatosan irányítani kell – nagy köszönet ismét Csaba mesternek a türelemért, és a tanításért-, és nem mellékesen a képeket úgy kell megkomponálni, hogy azok „mások” legyenek.

Remek. Már csak egy baba kéne. Tejcsokoládé lesz – mondta Zoli.



A babánkra kell egy női bugyi.. ez csak akkor jutott eszembe amikor már a stúdió fele tartottam..; kellene a kereszthez deszka – ezt Csaba hozza; szögek, kötél, kalapács – megvettem; téglák – ez Morten reszortja; és kéne a makro obi is – Túró kölcsön adta.

Bogi, a sminkesünk ráér, ott lesz? Igen. Jajjdejó..

Zoli hozta magával a lenyűgöző stílusát, saját készítésű ruháit, illetve az általa tervezett cipőket. A kiállása tekintélyt parancsoló, és sármos egyben, van benne magabiztosság, elegancia, de érzékenység is. A fotózást, az ötleteket is imádta, és adta magát lazán, mégis komolyan véve a feladatot.

A képek önmagukért beszélnek.

Nézzétek meg őket ti is!

-Naky-

Miközben Morten a balzsamos illatú, levendulával szegélyezett, napsütötte provance-i tájon bolyongott, idehaza lógott valami a levegőben.

Magunk mögött tudva az elméleti órák kötelező táncát és a külső helyszínek tematikus állomásait, újra visszatértünk hőn szeretett kis alkotóműhelyünkbe, hogy a lányok megismerkedjenek a mesterséges fények világával.

Az első gyakorlati nap szolid tapogatódzása után, a tanfolyam utolsó szombatján számomra is váratlan fordulatot vett a portréfotózásra épített tematikus oktatás. Lányaink a megbeszéltek szerint személyes kiegészítőkkel, parókával, bukósisakkal, őrült kellékekkel érkeztek az Üllői út 17 szám alá és már az óra kezdetén elszabadultak a gondolatok, szárnyra keltek a rögtönzött koncepciótól vezérelt fotós ötletek.

Természetesen kell ilyenkor valaki, aki képes totál hülyét csinálni magából, ha arra igény van. Na de ki legyen az a megátalkodott egyén? Nyilván ki más, mint az oktató. Hátközépig érő szőke paróka, napszemüveg és boxkesztyű ideális konstelláció egy kis őrülethez, sőt még egy üveg vörösbor is előkerült a hűtőből, fokozva ezzel is az amúgy sem lapos hangulatot.

A csajok meglátása szerint nap végére már kezdem felvenni a tipikus szőke nő allűröket De azért a többieket sem kellett félteni. Senki sem lógott ki a sorból, maximálisan kreatív, aktív és impulzív volt a csapat ezen a napon is, zseniális záróakkordjaként a kurzusnak.

Egy biztos: túl a technika szükségszerű elsajátításán és az egyénre szabott érdeklődési területek meghatározottságán, a közösségi alkotás inspiráló, felszabadító ereje ismét megvillantotta foga fehérjét.

-Csaba-

Szomorú szívvel, mégis tele pozítív érzésekkel búcsúztattunk ezévi 2. kurzusunk hallgatóit. Már az első pillanatban tudtuk, hogy függetlenül a különböző érdelődési területektől, különböző életkoroktól, egy igazán lelkes és kreatív csapattá fogtok összekovácsolódni. Várakozásaink messzemenőkig beigazolódtak.

A legszembetűnőbb megnyilvánulása mindennek, a záróakkordként megtartott stúdiófotózás gyakorlati órái voltak, ahol egy emberként álltatok fel székeitekből, amikor élesben kezdtük gyakorolni az irányított fényekkel való képalkotást.

Parádés ötletáradattal fogtatok hozzá bájos modellünk fotózásához, majd késöbb párokba állva egymás fényképezéséhez. Láthatóan hatott rátok a közös munka felszabadító és inspiráló ereje.

Bízunk benne, hogy ez a tűz és lelkesdés a késöbbiekben sem csillapodik Bennetek, és habár az obligát tanóráknak vége, a fotózás szeretete mindörökké megmarad.

A mi ajtónk továbbra is nyitva áll elöttetek, nyüzsögjetek, aktivizálódjatok, vegyüljetek a közösségi csatornáinkon keresztül is, mert az igazi fotósélet csak most kezdődik! Keressétek az utatok, küldjetek képeket, gyeretek velünk közös programokra!

Köszönjük Nektek, az együtt töltött vidám perceket!

-Csaba-