Kucsera Gábor széles mosollyal lépett be a stúdió ajtaján.
Korábban is érkezett a megbeszéltnél, amin kicsit csodálkoztam, mert még nem volt olyan modellem, aki tudta volna mit jelent pontosnak lenni. Ennek a kellemetlen tünetnek az enyhítésére kitaláltam, hogy a munka megkezdése előtt már fél órával – órával korábbra jelölöm meg az érkezés időpontját. Kucsi ehhez képest is korábban jött.
Kifejezetten értékeltem a figyelmességét!
Előzőleg megkértem, hogy a fotózás előtti este aludjon is, hogy kipihent legyen az arca.. Betartotta amit kértem tőle, és vidámság, jókedv sugárzott belőle.
Kucsi frissítő érkezése után éreztem, hogy a munka isteni lesz, és a végeredmény ütős. Minden feltétel adott volt hozzá, és Kucsera Gábort igazán tartalmas kihívásnak találtam.
Morten, Csaba és Bogi voltak ismét a csapatom tagjai. Morten adta a nélkülözhetetlen és pótolhatatlanul üdítő formáját – megjegyzem, hogy a fejében több kötetnyi sport lexikon veszett el – és Csaba mester is belefeledkezett hamar abba a kis ideiglenesen megszületett világba, amit mi öten hoztunk létre, mint csapat. Bogi – a sminkes – a végtelenségig készenlétben tudna állni, szeretem ha velünk van. A fejemben addigra már pontosan megszülettek a képek, tudtam mit szeretnék. A külvilágot kikapcsoltam, majd én a fotós, Kucsi a modell, és a „stábtagok”egymásra csatlakoztunk, és elindult a gépezet.
Én az expo gombot és az infantilis kótyagos kis hülyeségeimet nyomtam, járt, és dolgozott az agyam, Kucsi rötyögött és nevetett, de ha kellett maximálisan odafigyelt és tette amire kértem, a fiúk poénkodtak, miközben felelősségteljesen koncentráltak az alkotási folyamatra.
Megvalósítottam amit elképzeltem.
Önfeledt, de kemény munka volt.
-Naky-






























































































































